Speciális vadásztechnikák
Speciális vadásztechnikák
A vadászterület megválasztásában megfigyelhetünk egyfajta ökológiai elkülönülést. A közönséges denevér kedvelt táplálkozóhelyén a talaj csupasz, vagy alacsony növényzetel borított, mint példál egy erősen legeltetett legelő, aljnövényzet nélküli erdő vagy frissen kaszált rét. Ez azért fontos számára, mert táplálékának jelentős részét a röpképtelen futóbogarak teszik ki, melyeket a talajról szed fel, és a magas növényzet ebben akadályozná. A bogarak elfogása sokszor azzal jár, hogy le kell szállni a földre. Régi hiedelem, hogy a denevérek nem képesek felszállni a földről. Ez persze így általánosságban nem igaz, példa erre éppen a közönséges denevér, ami a talaj közelében táplálkozik. Néhány faj azonban, mint a korai denevér, csak nagyon nehezen tud startolni a földről, ezért ha teheti, előbb felmászik egy fa törzsére.
Az öreg közönséges denevérek foga szinte kivétel nélkül erősen kopott, ami annak köszönhető, hogy a táplálékául szolgáló bogarak sokszor sárosak, földesek, és a sok apró kvarckristály fokozottan koptatja a fogat.
A hegyesorrú denevérek a magasabb növényzettel borított területen táplálkoznak. A fűszálak végén pihenő sáskákra, lepkékre, bogarakra vadásznak.
A táplálék összetételének meghatározása bonyolult feladat. Erre a célra a denevérek guanóját lehet felhasználni, amiben megtalálhatók az elfogyasztott áldozatok maradványai: lábak, csáp- és szárnytöredékek stb.
A közönséges és a hegyesorrú denevér is barlangokban, elhagyott bányákban telel. Nem túl ritkák, de az, hogy nagy kolóniákban fordulnak elő, könnyen sebezhetővé teszi őket.
