Városlakó bőrszárnyúak
Városlakó bőrszárnyúak
A mezőgazdasági területek, a települések, az autópályák és más létesítmények terjeszkedésével a természetes élőhelyek mindinkább eltűnnek. Az évszázadok során egyre szaporodó emberi építmények azonban új búvóhelyeket is kínáltak az élőlények számára, amit az alkalmazkodóképesebb állatok – köztük néhány denevérfaj – sikerrel el is foglaltak.
Közönséges denevér „portréja”
Alkalmazkodóképességüknek köszönhetően egyes denevérfajok még a nagyvárosi lakótelepeken is megjelentek. Ez a betelepülési folyamat odáig vezetett, hogy 6 fajuk hazai állományának döntő része épületlakó denevérré vált, és további néhány faj gyakori előfrdulónak számít. A nagy épületek padlásai a barlangok tágas termeit idézik, míg a falakon lévő keskeny repedések vagy a panelek illesztésénél lévő hasadékok a fák odvaival és a kéreg alatti szűk üregekkel mutatnak hasonlóságot. Ennek megfelelően a padlástereken olyan fajok fordulnak elő, melyek valamikor barlanglakók voltak, és télen most is ott telelnek, mint például a nagy patkósdenevér vagy a közönséges denevér. A szűk búvóhelyeket pedig az odúlakó denevéreink kedvelik, mint a korai denevér vagy a törpedenevér, melyek télen is épületeken vagy faodvakban telelnek.
Az épületlakó denevérek legjellegzetesebb búvóhelyei a templomok tornya és padlása. Kedveltségüknek az az oka, hogy itt többnyire háborítatlanul élhetnek, és a nagy, sötét belső térrel rendelkező padlásoknak kedvező a hőháztartása. A vizsgálatok szerint a templomok 60–70%-ában élnek kisebb-nagyobb számban denevérek. Persze válogatnak a templomok között, és csak azt foglalják el, amely minden szempontból kedvező számukra. Legfontosabb, hogy megfelelő berepülőnyílás legyen a tornyon vagy a padláson. A kései denevér megelégszik pár centiméter széles nyílással, ahol bemászhat, míg a nagy patkósdenevér igényli az olyan nagyságot, amin keresztülrepülve tud közlekedni. Ha a denevérek már bejutottak a padlásra, ott újabb igények merülnek fel. A denevérek nem szeretik a huzatot, ezért a cserépborítással szemben előnyben részesítik a jobban szigetelő pala- vagy lemezborítású padlásokat. Ezek a tetőzetek több szempontból is előnyösek, hiszen kevesebb fényt engednek be, és a belső tér jobban fel is melegedhet a nyári napokon.
A meleg nagyon fontos a denevéreknek, hiszen így a kölyöknevelés idején a csupasz kölykök nem hűlnek ki, és a felnőtt állatok is energiát takaríthatnak meg azáltal, hogy kevesebbet fordítanak a testük fejlődésére. Ezek után nem meglepő, hogy azok a templomok, melyek K-Ny-i fekvésűek, népszerűbbek a denevérek körében, ezek ugyanis oldalról, a nagyobb felületükre merőlegesen kapják a déli napsugarakat, ezáltal jobban felmelegszenek.
A padlásokon megbúvó denevérek kolóniái fajtól függően eltérő méretűek. Míg a szürke hosszúfülű denevérnek a 15–25 példányos kolóniái az általánosak, addig a nagy patkósdenevér 2–300 egyede áll össze kolóniává. Egyazon padláson sokszor több faj egyedei is megtalálhatóak. A csonkafülű denevér gyakran együtt él a nagy patkósdenevérrel, hiszen e két érzékeny faj hasonló igényeinek csak kevés padlás tesz eleget, így a jobb helyeken kénytelenek megosztozni. Néha a denevéreken kívül más állatok is megtelepszenek a padláson, és ez a közös albérlet legtöbbször a denevérek távozásával ér véget. Leggyakoribb társbérlők a galambok. Sajnos jelenlétük egyáltalán nem kívánatos, ugyanis állandó repkedésükkel zavarják a denevéreket, melyek előbb-utóbb más tanyahelyet keresnek. A galambok szemetelése az épület gazdáinak is bosszúságot okoz, amin úgy próbálnak segíteni, hogy dróthálóval lefedik a berepülőnyílásokat, megakadályozva ezzel a denevérek és a gyöngybagoly bejutását is.
Sok templomban élnek nyestek. Ezek a kisragadozók képesek felmászni a pihenő denevérekhez, ahol elsősorban a fiatalokat tizedelik. Ilyenkor a kétségbeesett denevérek biztonságosabb helyet keresve természetesen odébbállnak. Hasonló a helyzet a gyöngybagoly megjelenésekor is, hiszen az a néhány denevér, amit elkapnak, nem érinti érzékenyen a kolóniát, de menekülésre készteti őket.
Templompadláson pihenő közönséges denevérek
