Hazánkban fokozottan védett
Hazánkban fokozottan védett
A vidra elsősorban éjszaka mozog, jár táplálék után, de háborítatlan, csendes környéken nappal is találkozhatunk vele. A Kis-Balaton területén a Zala-folyóban tanyázó vidrák néha akár a déli órákban is felbukkantak, igaz, többnyire csak néhány másodpercre mutatták meg magukat. Kidugták a fejüket, levegőt vettek, aztán teljesen nesztelenül, minden csobbanás nélkül ismét alámerültek.
Elárulják a vidra jelenlétét lábnyomain kívül egyéb jelek is. Ürülékét, hasonlóan más menyétfélékhez, gyakran helyezi kiemelkedő pontra, nagyobb göröngyre, vízparti kőre, fatuskóra, és benne mindig ott vannak az árulkodó halszálkák. Néha megtaláljuk az éjjel elfogyasztott hal hátrahagyott maradványait is. Csak a nagyobb példányokat hozza ki a partra, a fogott kisebb halakat a vízben fogyasztja el. Feljön a mélyből, csak a feje van kint a vízből, és jóízűen tünteti el áldozatát. A nagyobb halakból a parton a fejet, a lerágott gerincoszlopot és a farkúszót találjuk meg.
A vidra lakosztálya a part oldalába vájt üreg, a bejárat rendszerint a víz alatt nyúlik. Egy-egy példány tartózkodóhelyének nagysága eltérő, függ a vidrák számától, a terepi adottságoktól és a táplálkozási, zsákmányolási feltételektől is. Német adatok szerint az általában bejárt terület, a revír például egy folyó esetében 2–5 kilométeres szakasztól akár 15–20 kilométerig terjedhet.
A párzási időszakban, de egyáltalán a szaporodásra vonatkozó adatok és megfigyelések sok tekintetben ellentmondóak, a párzás, úgy tűnik, nincs megszabott időszakhoz kötve. Vidrakölyköket a legkülönbözőbb időben találtak már. A hazai megfigyelések, a téli, például januári hónapokban éjszakánként megfigyelhető kergetőzések, az állatok gyakori füttyenttgetései alapján valószínű, hogy mindez a párzással kapcsolatos. A vemhesség 61–63 nap, de a megtermékenyülés néha csak jóval később (akár 9 hónap múlva) következik be. A kölykök száma 2–4, amelyek zárt szemekkel és csupaszon feküsznek a vidrabarlang mohával és fűszálakkal kibélelt vackában. Több mint egy hónaposak, amikor szemeik kinyílnak, hathetes korukban úsznak először. Nyolchetes korukig szopnak, ezután már szilárd táplálékot is fogyasztanak, de csak 8–9 hónapos korukban önállóak. Ivarérettségüket valószínűleg 2–3 éves korukban érik el, de ezzel kapcsolatban a pontos megfigyelések még hiányoznak. Becslések és számítások szerint a vidra a szabadban 20 évig élhet, de az átlagéletkor ennél valószínűleg rövidebb. Hazánkban a vidra fokozottan védett, természeti értéke 250 000 forint. Szükség van erre, mert prémje korábban nagy becsben volt, és ez néhol még ma is kísért. Egyébként éppen a prémje miatt történő kíméletlen vadászat volt a fő oka annak, hogy Európában ennyire megfogyott.
Tápláléka elsősorban halakból áll, emellett alkalmilag madarakat, rákokat, békákat és apró emlősöket is fogyaszt. Alulról támadja meg és lerántja a víz alá az úszó szárcsa-,vízityúk- vagy récefiókát, a másik partra igyekvő vízipockot, ugyanígy kapja el a békát, a rákokat, a csigákat pedig a fenéken szedi össze. Ami a halakat illeti, nem válogatós, a pontyot éppen úgy megfogja, mint a csukát vagy a harcsát, esetleg a keszegeket. A tógazdák természetesen nem örülnek a halastavakban megtelepedett vidráknak, de éppen ebben rejlik a mai modern természetvédelem jelentősége, amikor egy-egy veszélyeztetett faj védelmét a gazdasági érdekek fölé emeli. A vidra pedig, annak ellenére, hogy Magyarországon még viszonylag szép állomány él, veszélyeztetett, gyakorlati védelme fokozottan indokolt.
Ha estefelé sétálunk valamelyik széles csatorna partján, néha barnás színű állatot látunk kuporogni a parton. Rágcsál valamit vagy látszólag elmélázva üldögél, de közben figyel nagyon, és a közeledő ember lépteit meghallva vagy a veszély bármely más felére azonnal menekül, gyors ugrással avízbe veti magát.
A vidra a menyétfélékhez tartozó, fokozottan védett ragadozó
A pézsmapocok vagy röviden csak pézsma egyike a kifejezetten vízhez kötött állatoknak. Kisebb házinyúl nagyságú, hosszúszőrű, puha bundája felül sötétbarna, néha feketésbarna, az oldalain világosabb. Hasoldala piszkosszürke. Fülei rövidek, kerekdedek, farka hosszú, oldalról lapított, csupasz, finoman pikkelyezett. Testhossza 260–400 mm, farokhossza 230–270 mm, súlya 800–2000 gramm, egyes szerzőknél akár 2400 gramm.
Akár a Duna, akár a Tisza, a Balaton vagy a Velencei-tó közelében járunk, csatornák partján sétálunk, pézsmapocokkal bárhol találkozhatunk. Pontos hazai elterjedése nem ismert, de ha lenne ilyen térkép, az előfordulását jelző fekete pontok minden víz, folyók, tavak, csatornák mellett ott sötétlenének. A számára megfelelő élőhelyeken tehát országosan elterjedt, pedig nem őshonos nálunk, sőt Európában sem. A század elején Amerikából érkezett…
A vidrák játékos kedvű állatok, igazi elemük a víz
