Kötődnek a vízhez
Kötődnek a vízhez
Két fajunk van, ami kifejezetten kötődik a nyílt vízfelületekhez, és ezek léte befolyásolja előfordulásukat. A vízi denevér közepes méretű denevérünk. Hasa sötétszürke, háta barna. A füle előtt – a legtöbb denevérhez hasonlóan – egy fülfedőnek nevezett bőrfüggelék van. A fülfedő szerepe a mai napig nem tisztázott. Valószínű, hogy a tájékozódás pontosítására szolgál, de az is lehet, hogy a fül belső oldalát védi a sérülésektől, vagy mindkét funkcióval bír egyszerre. A fülfedő alakja határozóbélyeg, és az egyes fajok elkülönítésére használható. A vízi denevér a egérfülű denevérekhez (Myotis) tartozik. Ezek fülfedője hosszú, egyenes szélű és a vége felé elkeskenyedő.
Nyári szállása tavak, folyók közvetlen közelében van, ahol odvas fákban, faházak rejtett zugaiban, híd boltívének kövei között pihen napközben. Egy-egy búvóhelyen 30–80 példány gyűlik össze.
A teljes besötétedés után indul vadászatra. A kisebb tavak 400–500 m2-es szélvédett szegletében, néhány arasznyival a víz felszíne fölött vadászik. Szapora szárnycsapásokkal köröz a víztükör fölött, és a vízből kikelő szúnyogokat, tegzeseket, kérészeket fogyasztja. Megfigyelték, hogy a vízbe esett és vergődő rovart a hátsó lábával kikapja a vízből, azonnal a szájához emeli, és megeszi. Nem véletlen tehát, hogy neki és a tavi denevérnek a lába jelentősen nagyobb, mint a rokon fajoké. Nagyon gyakran a szárnyaival sepri be a repülő rovart a farokvitorlájából képzett tasakba, és onnan veszi ki a szájával. Természetesen az egész művelet egy pillanat alatt játszódik le, anélkül, hogy a repülése veszítene a lendületéből.
A vízi denevér novembertől kezdi meg telelését valamelyik – sokszor távoli – barlangban, ahol előszeretettel húzódik be lyukakba, repedésekbe. Telelés közben az állat szőrszálainak hegyén gyakran apró cseppek formájában csapódik ki a pára. Ennek egy részét a denevér lenyalogatja a tél folyamán, így védekezve a kiszáradástól.
A vízi denevérnél sokkal ritkább a nagyobb termetű tavi denevér. Egész Európában megritkult, és sokfelé a kipusztulás szélére sodródott. Szintén odvakban húzza meg magát a nyár folyamán, de templomok padlásán is megtelepszik. Az előbb említett fajhoz hasonlóan, erősen kötődik a vizekhez, és vadászmódszere is megegyezik vele.
Az utóbbi évek száraz időjárása és a nedves élőhelyeink eltűnése erősen megtizedelte a vizekhez kötődő denevéreket. Egyre több patak, tavacska szárad ki, növi be a növényzet, sajnos sok helyen alkalmazzák a vegyszeres szúnyogirtást, ami a táplálékbázis csökkenését okozza, ugyanúgy, mint a vizeink elszennyeződése.
A folyók és patakok vándorlási útvonalat is jelentenek a denevérek számára. A sokszor több száz kilométeres vízfolyások természetes útvonalként szolgálnak a nyári és téli szálláshely között. A vízfolyás mentén, az éj sötétjében vonuló denevérek a vízparti fák odvaiban alkalmi búvóhelyet, a víz felett pedig táplálékot találhatnak.
Szaporodás
A denevérek párzási – szaporodási – rendszere egyedülálló az emlősök világában.
A párzási időszak augusztustól kezdőden egészen januárig tart. A párzás általában egy barlangban történik, ahová mindenfelől összesereglenek a denevérek. Éjszaka ilyen helyen nagy mozgást lehet tapasztalni, állandó repkedést, míg reggelre kiürül a barlang, és nyoma sincs a mozgalmas éjszakának…
A hímek egyetlen napra 5–10 nőstényből álló háremet alakítanak ki, melyekkel párosodnak. A pete azonban nem termékenyül meg, hanem a tavaszi felmelegedésig pihen. A téli álomból történő felébredést követően a pete megtermékenyül. Az embrió 50–70 napig fejlődik az anya méhében. Hogy pontosan hány napig, az az adott faj testméretétől és az időjárási viszonyoktól is függ.
A nőstények májusban úgynevezett szülőszobákat keresnek fel. A szülőszoba általában templomok padlásán vagy nagyobb faodúban található, de egyes fajok barlangban, bányában gyülekeznek. A szülőkolóniában csak kevés hím található, vagy egy sem. Június végén-július elején megszületnek a picinyek, nőstényenként egy vagy kettő. Szüléskor a denevér megfordul, és a feje van felül. A farokvitorláját felhajtja, ami kicsiny zsákot képez, és a születő kölyök ebbe pottyan bele. Miután az anya elrágja a köldökzsinórt, az újszülött felkapaszkodika mellbimbójára, és hegyes, hajlott fogaival rögzíti magát. A vak és csupasz kölykök körömnyi nagyságúak, így szükség van az anya odaadó gondoskodására. A piciny állatkát az anya vadászatra is magával viszi. Ahogy növekszik a kis denevér, egyre nehezebb lesz, és ekkor már a mama is megelégeli a cipekedést. Éjszaka magára hagyja a szálláshelyen, és csak szoptatni tér vissza éjfélkor, majd pedig véglegesen reggel. A tápláló tejen felnövekvő fiatalok egy hónapos korukban már röpképesek. A teljes önállóságot azonan csak ez után 2 héttel nyerik el.
Az ivarérettséget fajonként különböző idős korban érik el, a nőstények általában hamarabb, mit a hímek. Egyes fajoknál 3 hónapos korban, másoknál csak többévesen.
A denevérek párzási – szaporodási – rendszere egyedülálló az emlősök világában.
A párzási időszak augusztustól kezdőden egészen januárig tart. A párzás általában egy barlangban történik, ahová mindenfelől összesereglenek a denevérek. Éjszaka ilyen helyen nagy mozgást lehet tapasztalni, állandó repkedést, míg reggelre kiürül a barlang, és nyoma sincs a mozgalmas éjszakának…
A hímek egyetlen napra 5–10 nőstényből álló háremet alakítanak ki, melyekkel párosodnak. A pete azonban nem termékenyül meg, hanem a tavaszi felmelegedésig pihen. A téli álomból történő felébredést követően a pete megtermékenyül. Az embrió 50–70 napig fejlődik az anya méhében. Hogy pontosan hány napig, az az adott faj testméretétől és az időjárási viszonyoktól is függ.
A nőstények májusban úgynevezett szülőszobákat keresnek fel. A szülőszoba általában templomok padlásán vagy nagyobb faodúban található, de egyes fajok barlangban, bányában gyülekeznek. A szülőkolóniában csak kevés hím található, vagy egy sem. Június végén-július elején megszületnek a picinyek, nőstényenként egy vagy kettő. Szüléskor a denevér megfordul, és a feje van felül. A farokvitorláját felhajtja, ami kicsiny zsákot képez, és a születő kölyök ebbe pottyan bele. Miután az anya elrágja a köldökzsinórt, az újszülött felkapaszkodika mellbimbójára, és hegyes, hajlott fogaival rögzíti magát. A vak és csupasz kölykök körömnyi nagyságúak, így szükség van az anya odaadó gondoskodására. A piciny állatkát az anya vadászatra is magával viszi. Ahogy növekszik a kis denevér, egyre nehezebb lesz, és ekkor már a mama is megelégeli a cipekedést. Éjszaka magára hagyja a szálláshelyen, és csak szoptatni tér vissza éjfélkor, majd pedig véglegesen reggel. A tápláló tejen felnövekvő fiatalok egy hónapos korukban már röpképesek. A teljes önállóságot azonan csak ez után 2 héttel nyerik el.
Az ivarérettséget fajonként különböző idős korban érik el, a nőstények általában hamarabb, mit a hímek. Egyes fajoknál 3 hónapos korban, másoknál csak többévesen.
Bajuszos denevér
B. Z.
