Lapos kövek alján…
Lapos kövek alján…
Hol találkozhatunk kint, a szabad természetben laposférgekkel? Természetesen vizekben. Bár valószínű, hogy a laposférgek is eredetileg tengeri állatok, a legtöbb ősi jelleget megőrzött csoportjuk, az örvényférgek (Turbellaria osztály) számos faja édesvízi. Legismertebb örvényférgeink az ún. hármasbelűek (Tricladidea) közé tartoznak, amelyek bélcsatornája három ágra tagolódik. Ezeknek egyes fajoknál még további finomabb elágazásai vannak. Ilyen pl. a szennyesfehér színű, álló- és lassan folyó vizeinkben nagyon elterjedt, széles lándzsahegy alakú tejfehér planária (Dendrocoelum lacteum). Más fajok bélcsatornájának nincsenek további elágazásai. Fekete színű és dúsabb növényzetű állóvizekben él a gyászos planária (Planaria lugubris) és a hozzá hasonló mocsári planária (P. torva). A legtöbb örvényféreg nálunk források, forráslefolyók és oxigéndús vizű hegyi patakok lakója. Ha örvényférget akarunk látni, legbiztosabb, ha egy-egy még természetes állapotú forrás lefolyójából kiemelünk néhány lapos követ. Aljukon feketés vagy barnás-sárgás színű, nyálkásnak tűnő, legfeljebb pár centiméteres nagyságú állatkákat látunk. Ezek csúszkálva haladnak, ilyenkor testük hosszúkás. Ha megzavarjuk őket, összehúzódnak, ilyenkor tömzsi tojásdad alakot vesznek fel. Feji végükön sötétebb pigmentfoltok: „szemek”, és gyakran tompa szarvszerű nyúlványok láthatók. Hideg vizű forrásokban, hegyi patakokban (főleg mészkőhegységekben) nem ritka a szarvas planária (Crenobia alpina) és a füles planária (Dugesia gonocephala). További örvényférgeink a harántosztódással ivartalanul szaporodó képes lánctelepesek (Catenulida) és az egyszerű, el nem ágazó bélcsatornájú egyenesbelűek (Rhabdocoela) közé tartoznak. Utóbbiak közül Magyarországról írták le az Olisthanella hungarica nevű fajt. Dús növényzetű, tiszta állóvizekben él a zöld örvényféreg (Dalyellia viridis), amely egysejtű zöld algákkal (zoochlorella) él együtt.
Külső vagy belső élősködők a szívóférgek (Trematoda). Ismét egy olyan állatcsoport, amelyet anatómiai és származástani jellegei alapján ma már nem tekintenek egységesnek. Az egyszerű fejlődésűek vízi gerincesek külső (ritkán belső) parazitái. Ilyen pl. a pontyfélék kopoltyúin élősködő horgas métely és kopoltyúmétely (Gyrodactylus elegans, Dactylogyrus fallax). Hasonló életmódú az ikerféreg (Diplozoon paradoxum) is. Teste X alakú, valójában két állatból jön létre. Akkor ugyanis, amikor a lárvából két ivarérett hímnős állat fejlődik ki, ezek kopulálnak, egymást kölcsönösen megtermékenyítve. Ekkor a két egyed végérvényesen összenő. A hatszívókás métely (Polystomum integerrimum) lárvái ebihalak kopoltyúin élősködnek, az ivarérett állat pedig békák húgyhólyagjában. Legfontosabbak azonban azok a szívóférgek, amelyek nemzedékváltozással fejlődnek, és kifejlett alakjaik emlősökben, így az emberben is élősködnek. Köztesgazdáik puhatestűek és rovarok lehetnek.
Belső paraziták a galandférgek (Cestodes) is, amelyek az egyszerű fejlődésű mételyekkel állhatnak közelebbi rokonságban. Ezt a halakban élősködő, a mételyekhez hasonló szervezetű fajok (pl. Amphilina foliacea) bizonyítják. A valódi galandférgek közvetett fejlődésűek, egy vagy két köztesgazdával. A galandférgek egyik csoportjában az egyedfejlődés nagy része vízi állatokban zajlik le. Itt az első köztesgazda valamilyen kisebb rák (pl. evezőlábú „cyclops”-rák), a második köztesgazda pedig a rákocskát elfogyasztó hal. Végleges gazdaállat valamilyen halfogyasztó madár vagy emlős, akár az ember is. A végleges gazdaállatban alakul ki a „fejből” (scolex) és az ivarmirigyeket tartalmazó ízekből (proglottis) álló ivarérett féreg, a strobila. Nálunk nagyon ritka a széles galandféreg (Diphyllobothrium latum), amely olyan területeken gyakori, ahol a halat sütés-főzés nélkül, füstölve vagy szárítva fogyasztják. A legtöbb nálunk élő galandféregnek azonban csak egy köztesgazdája van. Ezek a fajok egy részénél gerinctelen állatok, pl. atkák. Ezeket a legelő állat a fűvel együtt nyeli le. Így kerülhet pl. kérődző állatainkba az óriás-galandféreg (Moniezia expansa); strobilája eléri a 10 m hosszúságot. A kutya-galandféreg (Dipylidium caninum) leggyakoribb köztesgazdája a kutya bolhája.
Halak kopoltyúin élősködik a) horgas métely és b) az ikerféreg
Gazda váltásos fejlődésű a májmétely
Hegyvidéki forráslefolyók, patakok a szarvasi planária és a füles planária
