Emberi élősködők
Emberi élősködők
Sokkal ismertebbek és fontosabbak azok a fajok, amelyek köztesgazdája is emlősállat. Ezekben az esetekben a köztesgazdában hólyagféreg (cysticercus, coenurus, echinococcus) típusú lárvák élnek, a végleges gazdában pedig a strobila. Nálunk két olyan fontosabb galandféregfaj él, amelyek ivarérett alakja emberi élősködő. Ez a horgasfejű és a simafejű galandféreg (Taenia solium, T. saginata) Strobilájuk több száz (800–1000) ízből áll, több méter hosszú lehet. Mindkettő az ember vékonybelében élősködik. Hólyagférgük (cysticercus) kicsiny („borsóka”), a horgasfejű galandféregé, a sertés és a simafejűé a szarvasmarha izomzatában él, főleg a fejtájékon. A kergeféreg (Taenia multiceps) hólyagférge juhok és kecskék agyában élősködik, a „kergekór” néven ismert súlyos, halálos kimenetelű betegségeket idézi elő; az ivarérett alak különféle ragadozó állatok parazitája. Különösen veszélyesek az ember számára azok a fajok, amelyeknek az emberben a hólyagférge élősködik. Ilyenek az Echinococcus-fajok, pl. a háromízű galandféreg (E. polymorphus). Ennek strobilája egészen rövid, mindössze 3–6 mm, csupán 3–4 ízből áll. Ragadozókban (főleg kutya, róka) élősködik. Petéi a gazdaállat ürülékével jutnak a szabadba, ilyen módon erdei gyümölcsökre is rákerülhetnek. Ezért szamócát, szedret, áfonyát stb. is csak mosott állapotban ajánlatos fogyasztani! A kutyák rendszeres féregtelenítése, a kutyák evő-ivó edényeinek szigorú elkülönítése és tisztán tartása is mindenekelőtt az Echinococcus-fertőzés elkerülése miatt fontos. A hólyagféreg gyakran életfontosságú szervekben, leggyakrabban a májban, agyban stb. telepszik meg. A hólyagféreg-ciszta műtéti eltávolítása nem könnyű, mivel a hólyag belsejét folyadék tölti ki, fala pedig sérülékeny. A fertőzés elhanyagolása viszont halálos kimenetelű lehet, részben a hólyag roncsoló hatása, részben a féreg mérgező anyagcseretermékei miatt.
Emberi élősködő a) a horgasfejű és b) a simafejű galand féreg
A férgek legfajgazdagabb csoportja a hengeresférgeké (Nemathelminthes). Egyes kutatók úgy vélik, hogy fajszámuk az ízeltlábúak fajszámát is megközelítheti, hiszen valójában csak töredék részüket ismerjük. Legismertebbek és legfontosabbak a fonálférgek (Nematoidea osztály). Vannak közöttük tengeri, édesvízi, szárazföldi és élősködő alakok. Utóbbiak száma igen jelentős, valószínűleg több ezer. A szárazföldi fajok nagy része talajlakó, és bomló szerves anyagokban gazdag közegben él. Mivel a szerves anyagok lebomlása általában hőt fejleszt, és oxigén felhasználásával történik, ezért a fonalférgek igénylik az állandó, viszonylag magas hőmérsékletet, és jól tűrik az oxigénhiányos (anaerob) viszonyokat. Ezért a kutatók úgy vélik, hogy a talajlakó fonálférgek mintegy „előre alkalmazkodtak” (preadaptáltak) a belső élősködő életmódhoz, a parazita férgek a talajlakó alakokból tehát több, egymástól független fejlődési ágon is kialakulhatnak. Ezért a hagyományos megkülönböztetésnek: „szabadonélő fonálférgek” (Nematoda libera), ill. „élősködő fonálférgek” (Nematoda parasitica) csak gyakorlati értelme van, az egyes fonálféregcsoportok rokonsági kapcsolatairól semmit sem mond.
A juhok és kecskék agyában élősködik a kergeféreg
Az emberekben a háromízű galandféregnek a hólyagférge él
A fonálférgek igen változatos méretűek, a mikroszkopikus kicsinységűektől a néhány méter hosszúságúakig nagyon széles a skála. Egy dologban azonban mégis, nagyságuktól függetlenül megegyeznek. Miután a petéből spirális barázdálódással létrejön az embrió, benne igen hamar, kevés sejtosztódás után már meghatározódnak azok a sejtcsoportok, amelyekből az állat végleges szövetei és szervei kialakulnak. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy sejtjeik igen hamar elvesztik osztódóképességüket. Sem regenerálódásra, sem ivartalan szaporodásra nem képesek. Ezért testük – különösen a kisebbeké – feltűnően kevés sejtből áll, és ez az állandó sejtszám („sejtkonstancia”) az adott fajra szigorúan jellemző.
A hazánkban eddig ismert fonálférgek száma meghaladja a 400-at. Ez azonban a ténylegesen itt élő fajoknak bizonyára csak kis töredéke. Számos tudományra új fajt csupán a legutóbbi években fedeztek fel és írta le, ezért várható, hogy az ismert fajok száma a következő években még jelentősen fog emelkedni. A fonálférgek jelentőségének megértéséhez még hadd álljon itt egy adat. Kiváló kutatójuk, Andrássy István kiszámította, hogy egyetlen hektár hazai erdőtalajban mintegy 70 milliárd fonálféreg él, amelyek együttes tömege több mint 90 kg. Jelentőségük óriási, hiszen legtöbbjük a növények gyökérzetének közelében (rhizosphaera) él, és részt vesz a szerves anyagok lebontásában, a növények számára hozzáférhetővé tételében.
Egyes fajaik viszont növények élősködőivé váltak, amelyek növények szöveteit, gyökereit, gumóit károsítják. Különösen gyakoriak az ilyen fonálférgek csapadékos éghajlatú területek nedves talajaiban, pl. a répaféreg (Heterodera schachti) és a burgonyagumó-féreg (H. rostochiensis). A búza kártevője az üszögféreg (Anguina tritici), a lucerna és egyes réti növények szöveteiben élősködik a lucernaféreg (Ditylenchus dispaci). Mások a bomló szerves anyagokban gazdag közegekben élő baktériumokat fogyasztják. Ilyen az ecetféreg (Turbatrix aceti), amely ecetben, poshadt sörben és enyvben él.
Mezőgazdasági kártevők a) a répaféreg, és b) a burgonyagumó-féreg
