Haljárások

Teljes szövegű keresés

Haljárások
A halak mozgását, vándorlását – vagyis a „haljárást” – négy fő tényező befolyásolja. Ezek a következők:
– a víz minősége, szintjének változása,
– a táplálék mennyisége (táplálékkeresés),
– a szaporodás,
– a téli pihenés, „vermelés”.
Egy-egy víz kihasználtsága akkor kedvező (hasznosított), ha minden részét, zegét-zugát kellő számban foglalják el az odavaló halfajok és egyedek.
Halaink mozgását két fő típusba sorolhatjuk: ezek a kóborlás és a vándorlás.
A kóborlás rövidebb, rendszertelenebb és kevésbé pontosan meghatározható helyváltozatásnak számít. Ennek „mozgatórugója” a táplálékszerzés, esetleg az új búvóhely, a kedvező szaporodási hely kiválasztása és nem utolsósorban a menekülés szükségessége lehet. A kóborlás a téli, nyugalmi állapotot kivéve szinte naponta megfigyelhető.
A víz lassú vagy gyors áradása – legyen az jég- vagy zöldár – alapvetően befolyásolja a folyóvízi halak magatartását. Ennek számos oka van. Legfőképpen az, hogy a korábbi állapothoz képest megváltozik a duzzadó víz összetétele, és ezzel ásványianyag-összetétele is. Ez a változást rövid időn belül megérzik, majd késlekedés nélkül a sekély részek felé húzódnak. Az árterületekre kinyomuló vízzel együtt a halak is kiúsznak. A folyóvízi fajok már 20–30 km távolságból észlelik a felső szakaszon bekövetkezett áradást – halásznyelven a „vízpezsdülést”. Ha viszont apad a víz, akkor szinte pánikszerűen úsznak vissza a számukra biztonságot jelentő folyómederbe. A roppant érzékeny balinok elsőnek észlelik az apadást. Már mintegy 100 km távolságból megérzik azt, hogy a felső szakaszon csökken a vízhozam. A dunai halászok a balinok „fordulásától” teszik függővé munkájukat. Ha a balinok visszaúsznak a folyómederbe, akkor késlekedés nélkül megkezdődhet a holtág, az árterület rekesztése. Ugyanis ily módon aránylag könnyen „kelepcébe csalhatók” a dévérkeszegek, a jászok, a domolykók, paducok, fogassüllők stb. Érdekes, hogy a pontyok utoljára hagyják el az öntésterületeket. Rendszerint akkor, midőn szinte már a hátuk is kilátszik a vízből. De miért szeretik halaink az árterületeket? Két okból. Egyrészt ott temérdek táplálékot találnak maguknak (sok féreg, rovar stb. mászik ki a víz borította talajból), másrészt a felmelegedő vízben könnyen és szívesen leívnak…
Vizeink – ahol a halak élnek
Magyarországon összesen 138 000 hektár terjedelmű a természetes vizek (patakok, folyók, holtágak, tavak, víztárolók stb.) területe.
Mesterségesen létesített tógazdaságból összesen 23 179 hektár található hazánkban. Sajnos halastavaink egy része elöregedett, „feliszaposodott” állapotban van, ami annyit jelent, hogy az átlagosan 1 m mély tavak – a felgyülemlett hordalék, iszap stb. miatt – napjainkban csak 70–80 cm mélységig tartalmaznak vizet. Éppen ezért, a halak részére csökken az élettér – ami a növekedésükre hátrányosan hat. A feliszapolódott tavak rekonstrukciójára ma számos módszer, lehetőség ismert.
Hazánkban jelenleg mintegy 1000–1200 halász él és dolgozik. A sporthorgászok táborába hozzávetőlegesen 350 000 felnőtt és gyerek tartozik.
Magyarországon az 1 főre jutó halfogyasztás 2–2,5 kilóra becsülhető – ami a hazai termelésből származik. További 0,5 kiló az a halfejadag, amely importból származik. Európai összehasonlításban a magyarok halfogyasztása a legkisebb.

Amur

Fehér busa

Pettyes busa

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem