Tavaink haltársulásai
Tavaink haltársulásai
Nagy tavaink közül – a haltársulások szempontjából – a Balaton a legértékesebb, a legváltozatosabb – minthogy 40 faj jelenlétéről tudnak. Hektáronkénti halállományát 80–100 kg-ra lehet becsülni. Ami annyit jelent, hogy legnagyobb tavunkban legalább 500–600 vagon (tehát 5000–6000 tonna) hal él.
Mostanában – vagyis a kilencvenes években – évente és átlagosan 100–110 vagon halat fognak ki a halászok és a horgászok együttesen. A zsákmány 75–80%-át a dévérkeszeg, 4–5%-át a garda, 10–15%-át a ponty, 5–6%-át a süllő, 2–3%-át a balin, a csuka és a harcsa képezi. A Sióra telepített angolnacsapdával, elektromos és egyéb szerszámokkal éves viszonylatban – a kilencvenes évek elején – évente 20–30 vagon angolnát sikerült kifogni.
Az angolnazsákmány – az idő előrehaladtával – csökkenni fog, mert az 1962 óta folytatott telepítéseket 1991 után beszüntették. A Balaton egykor „eszményi” süllős víz volt. Azonban a partszabályozás – a kőből, betonból épített partvédő fal –, továbbá a nagy kiterjedésű berkek lecsapolása vagy leválasztása miatt, napjainkban már csak folyamatos állomány-utánpótlással – védett ikraérleléssel és zsenge ivadékkal tartható fenn a fogassüllő állománya. A többi haszonhal állományát – a dévérkeszeg kivételével – szintén csak rendszeres telepítésekkel lehet biztosítani.
A Velencei-tó igazi compós-csukás víz. Még az ötvenes években is sok csuka élt benne. Azonban a vízszintszabályozás miatt – nehogy a part menti telkeket, házakat elöntse a víz – eltűntek az egykori vizes rétek, ahol a tavaszi áradások idején a csuka kedvező ívóhelyet talált magának. Most az állomány nagy részét az apróra nőtt dévérkeszeg, a bodorka, a ponty és kis részben a süllő, az angolna, a csuka és a növényevő halak (az amur, a fehér- és pettyes busa) alkotják. Ennél a víznél is érvényes az, ami a Balatonnál, vagyis ha mesterséges állomány-utánpótlásokra nem kerülne sor, akkor a halállomány néhány éven belül elszegényedne. Egyedül a fogas-süllő számít kivételnek, mert ez a hal nemcsak az élőhely és táplálkozás vonatkozásában találja meg szükségleteit, hanem a szaporodás tekintetében is.
Egyéb, kisebb állóvizeinknél nagy változatosságot találunk.
Akadnak olyanok, melyek akár pisztrángos élőhelyeknek is kialakíthatók, míg mások csukás, süllős, pontyos stb. vizekké formálhatók.
