„Bogaras”-e az Isten
„Bogaras”-e az Isten
Bár a Földön ma élő állatfajok számáról erősen megoszlanak a becslések, abban megegyezők a vélemények, hogy a földi élővilág fajszámának – baktériumokat, sejtes mikroorganizmusokat, gombákat és növényeket is beleszámítva – durván kétharmada ízeltlábú (Arthropoda), illetőleg mintegy 60%-a rovar (Insecta). Tanulságos megnézni, hogy az élővilág nagy csoportok szerinti megoszlása milyen képet nyújt. Míg a magasabbrendű növények az élővilág fajszámának csupán mintegy 2,5%-át teszik ki, ezzel szemben minden negyedik élőlényfaj: bogár (Coleoptera), minden ötödik: hártyásszárnyú (Hymenoptera) és minden nyolcadik: kétszárnyú (Diptera: légy, ill. szúnyog)! Nem alaptalan tehát az a tréfás anekdota, amelyet Haldane, híres angol biológusról jegyeztek fel. A fáma szerint egy alkalommal megkérdezte őt egy teológus arról, hogy vajon mit tudott meg az Istenről, miután egy életen át tanulmányozta teremtményeit. Haldane állítólag így válaszolt: „…a végtelen kegyelmét a bogarak iránt”!
Az élővilág általános összetételének arányai világszerte alapvetően hasonlóak, így Európában, ezen belül a Kárpát-medencében is. Sőt: az ízeltlábúak aránya még nagyobb, mint világméretekben, hiszen az ízeltlábúak zömükben – a viszonylag nem nagy fajszámú rákok kivételével – szárazföldi élőlények. Óriási változatosságuk szorosan összefügg a szárazföld meghódításával. Sőt ha arra gondolunk, hogy a rovarvilág fajszámának mintegy 90%-át a négy, ún. „nagy” rovarrend teszi ki (bogarak, hártyásszárnyúak, kétszárnyúak, lepkék), amelyek eredeti szervezeti felépítésüket tekintve szárnyas, röpképes rovarok, akkor is nyilvánvaló, hogy ennek az óriási fajváltozatosságnak a kialakulásában a „levegő meghódítása”, a röpképesség kialakulása döntő szerepet játszott.
