Hegyvidéki rovarok a síkon
Hegyvidéki rovarok a síkon
Egyes beregi erdőkben még ma is előfordul a bükk, de még inkább vonatkozik ez olyan lepkefajokra, amelyeknek fő tápnövénye a bükk, de más lombos fákon, pl. tölgyön és gyertyánon is megélnek. Ilyen a bükkfa-púposszövő (Stauropus fagi) és a hegyi púposszövő (Drymonia melagona). Gyakoriak bennük az olyan, zárt lombkoronaszintű, elegyes erdőkre jellemző fajok, mint pl. az l-betűs szövő (Arctornis l-nigrum), a hársfa-sarlósszövő (Sabra harpagula), a hegyi pettyesaraszoló (Cyclophora quercimontaria), a kékes zöldaraszoló (Hemistola chysophrasaria), a szárnyfüggelékes gyertyánaraszoló (Nothopteryx carpinata), az őzbarna és a varjútövis-araszoló (Hydria cevinalis, Philereme transversata), a kökény-tarka-araszoló (Eulithis prunata), a gyertyán-fehéraraszoló (Athena anseraria). Változatos cserjeszintjük, gyepszintjük és magaskórós jellegű szegélytársulásaik is számos olyan faj előfordulását teszik lehetővé, amelyek egyébként hegyvidékeinken honosak, ilyen pl. a gyöngyvesszőn (Spiraea) fejlődő nagy fehérsávoslepke (Neptis rivularis), a keltikefajokon (Corydalis) táplálkozó hernyójú kis apollólepke (Parnassius mnemosyne), illetőleg egész sor, főleg csalánt fogyasztó hernyójú lepkefaj, amilyen a fémes medvelepke (Callimorpha dominula), a foltos aranybagoly (Autographa bractea), az i-betűs és a díszes aranybagoly (A. iota, A. pulchrina). Fontos állatföldrajzi színezőelemeik azok az ún. déli kontinentális fajok, amelyek Dél-Szibéria felől keskeny, szalagszerű sávban terjedtek el Európa délkeleti vagy középső részéig. Ilyen pl. a kis fehérsávoslepke (Neptis sappho) és a sápadt szemeslepke (Lopinga achime).
Hegyvidékeken, nedvesebb erdők üde magaskórós növényzete a díszes aranybagolylepke élőhelye
Hasonló elterjedési sajátosságok állapíthatók meg a növényzettel szoros kapcsolatban álló cincérek (Cerambycidae) és levélbogarak (Chrysomelidae) körében is. Az erdők cserjeszegélyén figyelhető meg a virágokon táplálkozó fűzcincér (Stenochorus meridianus), a vöröslábú és a foltos virágcincér (Leptura rufipes, L. sexguttata), a változékony virágcincér (Judolia creambyciformis), a tarkacsápú és a feketevégű karcsúcincér (Strangalia maculata, S. melanura), a szőrösnyakú zsákosbogár (Lachnaea longipes), a szőrös levélbogár (Cryptocephalus schaefferi) és a tölgy -levélbogár (Cyaniris affinis). Inkább az erdei tisztások és erdőszélek magaskórósain fordul elő az igen gyakori csalán-levélbogár (Dlochrysa fastuosa), ritkábban a hegyi és a vörösszegélyű levélbogár (Chrysomela coerulea, Ch. sanguinolenta).
Hegyvidéki erdeink egyik gyakori cincérfaja a fűzcincér
