Könyvbarátok és házi zenészek
Könyvbarátok és házi zenészek
Együtt élő mikroorganizmusai segítségével a szőr és a szaru anyagát is hasznosítja a ruhamoly hernyója
Kevésbé veszélyesek, de meglehetősen kellemetlenek a tisztátalan pékműhelyekben, konyhákban, lakásokban gyakran elszaporodó csótányfélék. Különösen régebben, pékségekben, konyhákban közönséges volt a fekete csótány, helytelenebbül (hiszen nem bogár!) „svábbogár” (Blatta orientalis). Mivel kontakt idegmérgekre érzékeny, ezért eléggé megritkult. Jóval gyakoribb, és különösen panellakásokban, az épületelemek résein keresztül gyorsan terjed a kis csótány (vagy „muszkacsótány”, Blattella germanica). Melegigényes fajok, egyenletes hőmérsékletet igényelnek. Elszaporodásuk különösen ott gyors, ahol állandó magas hőmérséklet uralkodik, és állandóan találhatók olyan élelemmaradványok, amelyeket fogyaszthatnak. Mivel középbelükben cellulózbontó szimbionta egysejtűek élnek, ezért még a vászonkötésű könyvek kötését és más, számunkra emészthetetlen dolgokat is képesek elfogyasztani.
A csótányokhoz hasonlóan, különféle háztartási hulladékokkal táplálkozik a házi tücsök (Acheta domesticus). Állandó meleget igényel, ezért régebben főleg pékműhelyekben volt gyakori. Manapság, a központi fűtés korában terjedésnek indult, és városainkban egyre többfelé hangzik fel jellegzetes cirpelése. Régi iratok között, könyvekben, herbáriumok lapjai között, néha rovargyűjteményekben is, tömegesen szaporodhatnak el a por- és könyvtetvek (Liposcelis divinatorium, Trogium pulsatorium): Aránylag ritkán okoznak komolyabb károkat. Természetes ellenségeik a ragadozó életmódú álskorpiók (Pseudoscorpiones).
Lakásokban gyakran találkozunk szárnytalan, lapított testű, apró, csillogó pikkelyekkel fedett, hosszú csápú és farfüggelékű rovarokkal. Ezek a pikkelykék (Lepismatida) rendjébe tartozó, elsődleges szárnyatlan rovarok. Fénykerülők, többnyire éjjel mozognak, a nappalt valamilyen sötét zugban elrejtőzve töltik. Mivel állandó hőmérsékletet igényelnek, a mi éghajlati viszonyaink között csak lakásokban, építményekben fordulnak elő. Leggyakoribb közülük az ezüstös pikkelyke (Lepisma saccharina), amelyet – megtévesztő módon, hiszen nem bogár – „cukorbogár”-nak is szoktak nevezni. Nevét onnan kapta, hogy szénhidráttartalmú hulladékokból táplálkozik, de különösebb kárt nem okoz. Ritkán szaporodik el oly mértékben, hogy rejtett életmódja ellenére is feltűnjön. Főleg melegebb vidékeken fordul elő a hazai sertefarkú ősrovar (Thermobia domestica) és az éjjeli ragadozó életmódú, igen hosszú lábú pókszázlábú (Scutigera coleoptrata), amely a lakásokban élő apróbb rovarokat fogyasztja.
