Hím lepke keresi a párját
Hím lepke keresi a párját
Nem sokkal utánuk már frissen kikelt kora tavaszi lepkék is vannak. Ilyen pl. az élénk okkersárga színű, fekete szemfoltokkal díszített t-betűs pávaszem – Aglia tau, amelynek hímjei április végén, május elején kiszámíthatatlan, zegzugos röpüléssel keresik a fák tövén vagy cserjék alatt tanyázó, csak ritkán felröppenő nőstényeket. 5–6 cm-es fesztávú, zömök testű lepke. Hímjeinek tollas csápja finom érzékszerv, amellyel az állat a nőstény által kibocsátott specifikus illatanyagot (feromont) nagy távolságról érzékeli, s ez biztosítja a párok egymásra találását. A megtermékenyült nőstény többé már nem bocsát ki „csábító” illatokat, hanem peterakáshoz lát. A petékből bizarr nyúlványokkal díszített hernyócskák kelnek ki, amelyek főleg bükkön, de más barkás fák lombozatán is táplálkoznak. Később a nyúlványokból már csak a test végén levő farnyúlvány marad meg, majd ősszel a hernyó szövedéket, gubót készít, s abban bebábozódik. A báb telel át, és a tavaszi időjárási viszonyoktól függ, hogy mikor kel ki a lepke.
Az „igazi” nappali lepkék közül alig néhány faj tenyészik bükköseinkben; ilyen az erdei szemeslepke (Pararge aegeria), néhány fehérlepke, pl. a hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines), a mustárlepke (Leptidia sinapis), a repcelepke (Pieris napi) stb. Utóbbiak közül csak legmagasabb hegyvidékeink bükköseiben és szurdokerdeiben él a védett hegyi fehérlepke (Pieris bryoniae),amelynek nőstényei füstös szürkés behintésűek. Hernyója a hegyi erdőkre jellemző különféle keresztesvirágúakon (pl. holdviola – Lunaria rediviva, havasi ikravirág – Arabis alpina, fehér estike – Hesperis candida stb.) táplálkozik. Ám az éjjeli aktivitású lepkék serege sem túlságosan népes, hiszen egy zárt bükkösnek cserjeszintje alig van, gyepszintje is roppant gyér.
Araszolók (pl. a nagy zöldaraszoló – Geometra papilioniaria, bükk-téliaraszoló – Operophthera fagata), púposszövők (pl. bükkfa-púposszövő – Stauropus fagi) és a gyapjaslepkefélék (pl. hamvas szövő – Elkneria pudibunda, apácalepke – Lymantria monacha) hernyói fogyasztják a bükk (Fagus sylvatica) és a bükkös-elegyfák (gyertyán – Carpinus betulus, nyír – Betula pendula stb.) lombozatát, az aljnövényzeten pedig néhány bagolylepkefaj hernyója fejlődik (pl. áfonyafűbagoly – Xentia baja, kankalin-fűbagoly – Diarsia mendica, bíborbarna fűbagoly – Diarsia brunnea stb.). Szintén a bükkök, ritkábban nyírfák lombozatán táplálkozik a fekete buzogányos levéldarázs (Cimbex femorata) hernyókra emlékeztető külsejű lárvája (ún. „álhernyó”.)
A lombkoronában élő rovarok közül azonban a legnagyobb tömeget a levéltetvek (Aphidina) adják. A bükkfa-levélzetű (Phyllaphis fagi) elsősorban a fiatal bükkök lombozatán okoz súlyos károkat. Elszaporodásához különösen kedvező feltételeket biztosít az idős bükkös levágása után feljövő sűrű újulat. Szemölcsre emlékeztető gubacsokat hoz létre a leveleken a bükklevél-gubacsszúnyog (Mikiola fagi).
