Levéltetvek és cincérek
Levéltetvek és cincérek
Bőven élnek a puhafás ligeterdők fáin különféle levéltetvek (Aphidina). Közöttük is vannak gubacsokozók. Ilyenek pl. a gyapjas levéltetvek (Eriosomatidae) közé tartozó gubacstetvek, amelyek közül a legismertebbek a nyárfák levélnyelének spirális eltorzulását okozó Pemphigus-fajok. Fűzfákon sokszor tömeges a zöld szín fűz-levéltetű (Aphis vitellinae). A levéltetvek igen rövid idő alatt képesek szinte hihetetlen mértékben elszaporodni, ami annak köszönhető, hogy a tenyészidőszakban gyors egymásutánban, szűznemzéssel képesek nagyszámú nemzedéket létrehozni.
Nyárfákon is gyakori lombfogyasztó tavaszi sárgacserebogár
Ugyanez érvényes a nyárfafajokra is, azzal a különbséggel, hogy nyárfában még több díszbogárfaj lárvája fejlődik. Ilyenek a sok tápnövényűek közül: a nyárfa-díszbogár (Dicera aenea), a már említett karcsú díszbogár (Poecilonota variolosa, Eurythyrea austriaca). Vannak azonban tipikus „nyárfa-specialisták” is, pl. a telepített nyárasokban kártevőként is fellépő tarka díszbogár (Melanophila picta).
A puhafákban fejlődő rovaregyüttes jellemző, feltűnő tagjai a hosszú csápú cincérek (Cerambycidae). Idősebb, száradó, odvasodó fűzfákban gyakran nagy számban él a fémes aranyos-bronzos zöld színű, erős illatú pézsmacincér (Aromia moschata). A 3–5 cm testhosszúságú bogarak kora nyáron, júniusban és július elején alkonyatkor rajzanak, de napközben is találhatók sebzett fák kicsorgó nedvén vagy ernyős virágzatú növényeken. Zömök testű, fénytelen barna színű, molyhos szőrzettel borított, 3-4 cm-es testhosszúságú állat a takácscincér (Lamia textor). Lárvája mindig élő fában fejlődik. Jóval kisebb (1,5–2 cm) a vékonyabb fűzfaágakban fejlődő vörösnyakú fűzfacincér (Oberea oculata). A legtöbb fűzfában fejlődő cincér nyárfában is jól megél, de többnyire így van ez fordítva is. E nyárfában fejlődő cincérek közül az egyik legnagyobb és legfeltűnőbb az aranyporos nyárfacincér (Saperda carcharias), amely 2,5–3 cm-es testhosszúságú, és sötétbarna alapon rövid, hamvas okkersárga szőrzettel borított. Kisebb termetű és szárnyfedőin csak különálló sárgás szőrpamacsokat visel a kis nyárfacincér (Saperda populnea), a nyolcpontos nyárfacincér (Saperda octopunctata) viszont zöldessárga alapon fekete foltos. Mindegyik faj lárvája előfordul több nyárfafajban, de fűzfélékben is. A legváltozatosabb „étlapú” faj azonban a létracincér (Saperda scalaris), amely nyár- és fűzfán kívül tölgyön, égeren, sőt gyümölcsfákban is megél.
A bunkóscsápú levéldarázs egyik legnagyobb termetű buzogányos levéldarazsunk
V. Z.
