A kaszálás következménye
A kaszálás következménye
A réteken és a félszáraz gyepekben tenyésző rovarvilág – ahogy a növényzet is – rendkívül fajgazdag. Ennek fő oka az aránylag nagy tömegű táplálék – a füvek és a sások. Tömegében ugyan csekélyebb, összetételében azonban annál változatosabb táplálékforrást jelentenek a kétszikű lágyszárúak. Hogy utóbbiak jelentősége mekkora, azt észrevehetjük, amikor a kaszálás elmarad. Ilyen esetben a kétszikű lágyszárúak háttérbe szorulnak, mind fajszámuk, mind biomasszájuk lecsökken. Ennek következtében egész sor olyan faj ritkul meg, vagy tűnik el akár néhány év alatt, amely táplálékként kétszikű növényfajt igényel. Ha a tarackokkal agresszívan terjedő füvek jutnak túlsúlyba, akkor a nektáradó, virágzó kétszikűek száma is megcsappan. A gondozott kaszálórét kora nyári képére jellemző margarétás virágszőnyeg eltűnik, s eltűnnek vele azok a rovarok is, amelyek nem a kaszálóréteken fejlődnek ugyan ki, de ezeket az élőhelyeket keresik fel rendszeresen mint pollen- és nektárforrást.
A kaszálórétek és a félszáraz gyepek közti különbséget az is jelzi, hogy másként reagálnak a kaszálás elmaradására. A félszáraz gyepekben kevésbé erőteljes a tarackos füvek térhódítása, és velük jól bírják a versenyt a magaskórós termetű és a sarjtelepekkel szaporodó évelő lágyszárúak, ill. félcserjék. Itt tehát kialakulhat egy újabb dinamikus egyensúly: a kaszálás szempontjából értékesebb füveket (pl. sudár rozsnok, franciaperje) háttérbe szorítja ugyan a rendkívül erőteljes sarjtelep-képződésű tollas szálkaperje, de nyárra felnő és termést hoz mellette egy csomó magas termetű, tipikusan nyári virágzású fészkesvirágzatú (pl. az imolák) és ernyősvirágzatú (pl. kocsordok, a tömjénillat, a nagy földitömjén, szürke gurgolya stb.) növény, és nagy foltokban terjeszkednek a sarjtelepképző kétszikűek, amilyenek a kakukkfüvek, gamandorok, peremizsfajok stb.
Ez pedig két igen fontos következménnyel jár. A növényzet struktúraváltozása kedvez azoknak a rovaroknak, amelyek valamely életfunkciójukhoz magasra nyurgult növényzetet igényelnek (ilyen pl. a lesből zsákmányoló imádkozó sáska – Mantis religiosa), vagy búvóhelyként sűrű növényzetre, erős takarásra van szükségük. A másik fontos következmény az, hogy nyár derekától is bőséggel áll rendelkezésre a nektár és a pollen, amely a gondozott, kaszált réteken a nyárutón-őszelőn egyre inkább „hiánycikk”. Ezért az ilyen félszáraz gyepek a késő nyári rajzású nappali lepkék, legyek és hártyásszárnyúak számára nélkülözhetetlen táplálékbázist nyújtanak, és igen jelentős a szerepük a biológiai sokféleség magas szintjének megőrzésében.
