Kaszálórétek, félszáraz gyepek
Kaszálórétek, félszáraz gyepek
Közép-Európa legnagyobb részét valamikor erdő borította. A „csiszolt” kőkorban és még inkább a bronzkorban kontinensünk jelentős részén kezdetét vete már a külterjes, legeltető állattartás, és egyre nagyobb terüleket igényelt a földművelés is, amely Kis-Ázsia felől, Délkelet-Európán keresztül terjeszkedett északnyugati irányba. Ez idő tájt a Kárpát-medence területén az egyik legfejelttebb európai kultúra alakult ki.
Az emberi civilizációnak ez a korai térhódítása azonban nem járt együtt a biológiai sokféleség szintjének csökkenésével. Ellenkezőleg: a többnyire csak áthajtással legeltetett füves puszták, a fás legelők, a rétek, kaszálók és a csak mérsékelten használt erdőségek együttese olyan mozaiktájat hozott létre, amely a középkor folyamán, sőt nagyon sok területen egészen a legújabb korig fennmaradt. A hagyományos európai táj tehát egy gazdagon strukturált táj, melyben olyan állatfajok honosodtak meg, válhattak elterjedtebbé, amelyek a korábbi európai erdővidékeken egyáltalán nem éltek, vagy elterjedésük szűkre szabott volt.
Hegyvidéki félszáraz gyepeink ritka állata a szép hegyisáska, ivari kétalakúsága feltűnő
Ebben a hagyományos tájképi keretben az egyik legfontosabb, legváltozatosabb színfoltot a különféle típusú rétek alkották. A rétek általában erdők helyén, az erdők kiirtásával és az újulat felnövekedésének megakadályozásával jöttek létre. A rétek stabilitását a megtermelődő szerves anyag bizonyos hányadának rendszeres eltávolítása biztosította. A rendszeres kaszálás nemcsak a becserjésedést és az újraerdősödést akadályoza meg, hanem féken tartotta a tarackokkal agresszívan terjedő fűféléket is, ezáltal a füves és a kétszikű lágyszárú növényzet között is viszonylagos egyensúlyt alakított ki. Az évente megtermelődő fűtömeg jelentős részének eltávolítása azt is megakadályozta, hogy a lassan lebomló, elhalt fűtömeg filcszerű bevonatot képezzen a talajon, ezáltal a talaj is átlevegőzöttebbé, a szervesanyag-lebomlás dinamikusabbá vált.
A kiirtott erdők helyén csapadékosabb területeken, üdébb, humuszosabb talajon valódi „mezofil” kaszálórétek jöttek létre, szárazabb termőhelyeken viszont ún. „félszáraz” gyepek, amelyek mintegy átmeneti jellegűek a kaszálórétek és a következő fejezetben tárgyalt sztyepprétek között. Ez a különbség élővilágukban azt eredményezi, hogy amíg a mezofil kaszálóréteket főleg olyan fajok népesítik be, amelyek Közép-Európában általánosan elterjedtek, addig félszáraz gyepeink tele vannak érdekes, déli-délkeleti elterjedésű fajokkall, amelyek a Kárpát-medencétől északra-északnyugatra már nem, vagy csak egészen szórványosan fordulnak elő.
Tűzpiros hátsó szárnyaival röptében hangosan kerepel a kerepelősáska hímje
A kaszálás következménye
Mit esznek a sáskák?
Rejtőznek vagy sütkéreznek?
Fűevő hernyók
Gyöngyházasok, boglárkák
