Tápnövényhez kevésbé kötött rovarok
Tápnövényhez kevésbé kötött rovarok
A sztyepprétek rovarvilágának más képviselői nem egy, valamilyen meghatározott tápnövényhez kötöttek, hanem előfordulásukat több különböző (pl. mikroklimatikus, aljzat, növényzet hőháztartása) tényező együttesen határozza meg. Ilyenek pl. a sztyepprétekre jellemző sok tápnövényű hernyójú medvelepkék (Arctiidae), amilyen a pusztai medvelepke (Eucharia deserta), a foltos medvelepke (Chelis maculosa) és a csonkaszárnyú medvelepke (Ocnogyna parasita). Utóbbi faj nősténye csökevényes szárnyú, röpképtelen. A hímek már márciusban, éjjel rajzanak, keresve a fűben rejtőző nőstényeket. Szintén alig specializáltak e tekintetben a szemeslepkék (Satyridae). Lényeg csupán az, hogy hernyóik mindig valamilyen pázsitfűfélén (Poeceae) táplálkoznak. Sziklás, köves lejtőkön, karsztos helyeken fordul elő a tarka szemeslepke(Chazara briseis). Száraz gyepekben, sztyepplejtőkön sokszor tömeges a közönséges szemeslepke (Arethusana arethusa).
Gyakran látjuk a napos szyepprétek fölött röpködni a megtévesztő külsejű rablópillét (Libelluloides macaronius). Hosszú, bunkós csápjával, színes szárnyaival a nappali lepkékhez hasonlít, azonban valójában ragadozó életmódú recésszárnyú rovar (Neuroptera: Ascalaphidae).Főleg nappali lepkékkel táplálkozik.
Magaskórós termetű fészkeseken (pl. imola – Centaurea-félék, hangyabogáncson – Jurinea mollis) láthatjuk táplálkozni a bíborcincért (Purpuricenus busia hungarica, P. fieberi) együtt. A tavaszi hérics (Adonis vernalis) rendszeres lakói a piros-fekete, feltűnő színezetű honvédbogarak (Entomoscelis adonidis, E. sacra). A kifejlett bogár gyakran rongyosra rágja a hérics virágait, a fekete színű lárváknak is ugyanez a tápnövénye, pusztafüves lejtőkön gyakran tömegesek.
V. Z.
