Sötét lucosok

Teljes szövegű keresés

Sötét lucosok
Az erdeifenyő-állományokhoz képest többnyire egyhangúbb a lucosok rovarvilága. Az erősen árnyékoló, szinte aljnövényzet nélküli állományokban csak kevés faj képes megélni. Némileg más a helyzet ott, ahol természetközeli ritkásabb állományok vannak, amelyeknek aljnövényzete gazdagabb, változatosabb: a sokféle moha mellett bőven akadnak páfrányok és áfonyafélék is. A fő életmódbeli típusok és a lucosokban is ugyanazok, mint az erdeifenyvesekben.

Lucfenyveseink egyik legfontosabb kártevője a betűzőszú, és felül a hatfogú szú
A lucon élő sodrólepkék (Tortricidae) közül a lucfenyőhajtás-sodrómolyt (Cacoecia histrionana), a nagy lucfenyőtű-sodrót (Argyropolace hercyniana), a lucfenyő-kéregsodrót és a barna kéregsodrót (Laspeyreisa pactolona, L. duplicana), valamint a lucfenyőtobozokban fejlődő, magvakkal táplálkozó lucfenyőtoboz-sodrólepkét kell megemlítenünk. (l. strobilella), amely tömeges elszaporodása esetén 80% körüli magveszteséget is okozhat, ezáltal megakadályozza a lucfenyő természetes felújulását. Az ún. „nagylepkék” (Macrolepidoptera) közül a gyapjaslepke-félék (Lymantriidae) családjába tartozó apácalepkét (Lymantria-monacha) kell említenünk. A fenyőkártevő ormányosok legtöbbje mind az erdei- mind a lucfenyőn táplálkozik. Ilyenek a már korábban említett fenyőormányosok (Hylobius-fajok) és fenyőbogarak (Pissodes) többsége. Utóbbiak között van azonban teljesen a lucfenyőre specializálódott faj is, amilyen a lucfenyőbogár (Pissodes harcymiae). Mivel lárvája a luc kérge alatt fejlődik, fiatalabb vagy más károsítók által legyengített fák elszáradását idézi elő.

Hegyvidéki lucfenyvesekben gyakori az apácalepke
A fatestben fejlődő fajok egy része nem specializálódott meghatározott fenyőfajokra. Így pl. az erdeifenyőben fejlődő fadarazsak nagy részének lárvája megél a lucfenyő törzseiben is. A díszbogarak közül a lucban is fejlődnek egyes Buprestis-fajok. Kevéssé specializáltak a fatörzsekben vagy tuskókban fejlődő cincérek is, bár vannak olyan fajok, amelyek meghatározott fenyőfajokat részesítenek előnyben. Főleg száradó lucokban, illetőleg tuskóikban fejlődik a hegyvidékeinken elterjedt vörös virágcincér (Leptura rubra). A rövid szárnyfedőjű, virágokon táplálkozó kis légycincér (Caenoptera minor) lárvái fiatalabb luctörzsekben vagy idősebb lucok ágaiban élnek. A legjelentősebb károsítóként nyilvántartott romboló fenyőcincér egyaránt előfordul luc- és erdeifenyőben, de más fenyőfélékben is. A szúbogár-félék közül főként lucfenyőben fejlődik az óriás fenyőháncs-szú (Dendroctonus micans) és a firkáló fenyőszú (Polygraphus polygraphus). Lucfenyő gyökérzetét károsítja a lucgyökér-szú (Hylurgops glabratus). Csillag alakú rágásképeikről ismerhetők fel a Pityphthorus-fajok. Közülük főleg lucon él a törpe lucfenyőszú és a barázdásszárnyú fenyőszú (P. micrographus, P. exsculptus).

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem