A viperák méregkészüléke
A viperák méregkészüléke
A fejüknél jóval nagyobb átmérőjű zsákmány lenyeléséhez a kígyók koponyája a messzemenőkig alkalmazkodott. A koponya arcorri részének csontjai, még az alsó állkapocs két szára is, rugalmas szalagokkal vannak egymással összekötve, így a nyelés során egymástól könnyen széttolódhatnak, s a szájüreg hatalmasra tágulhat. A kétoldalú arcváz mozgó hintához hasonló könnyedséggel függeszkedik a koponya agytokjához: elöl a homlokcsonthoz a rövid felső állcsont révén, hátul a pikkelycsonthoz a négyszögcsont révén. A hinta vízszintes részét az összenőtt íny-, szárny- és harántcsontok alkotják. A hinta hátsó sarkához csuklóízülettel illeszkedik a fel-le mozgatható alsó állkapocs hátsó része. A kígyóknak ninsen járomcsontjuk, így a hinta előre-hátra mozgását semmi sem akadályozza. A (páros) felső állcsont alsó végén hordozza a viperákra jellemző két, 3–5 mm hosszú, csöves méregfogat, amelyek mögött mindig ott áll készenlétben a pótfog, hogy a működő fog szerepét, ha az kitörik, vagy kiesik, átvegye. A méregkészülék legfontosabb eleme a (szintén páros) méregmirigy, amely a szem mögött, a halántéktájon kétoldalt helyezkedik el. Vezetéke előrenyúlva a méregfogak tövénél nyílik, de nem közvetlenül a méregfog járatába, hanem csak a fogtáskába. A kibocsátott mérget egy nyálkahártyaredő tereli a mindenkori működő méregfog csatornájába, amely azon végighaladva a fog hegye alatt lévő ferde résen (hogy az áldozat húsába hatolva el ne tömődjön) át jut a sebbe. Nyugalmi helyzetben, a csukott szájban az alsó állkapocs a felső állcsonthoz zárul, az ez utóbbin lévő méregfogak pedig hegyükkel a vipera torka felé nézve elfekszenek a mögöttük lévő nyálkahártyaredőben, a fogtáskában. Maráskor a kígyó hatalmasra kitátja a száját, olyannyira, hogy az alsó állkapocs az arckoponya többi részével tompaszöget zár be. A megfelelő izmok eközben a méregmirigyből a mérget a méregfogak tövéhez préselik. Az arckoponya szabadon mozgó, fentebb leírt hintaszerű elemei ekkor előrelendülnek, aminek következtében a felső állcsont függőleges helyzetbe kerül, és a rajta lévő méregfogak előremerednek. Ekkor a vipera fejének villámgyors mozdulatával fogait az áldozatba süllyeszti, és a méreg a sebbe jut. Mivel a hintát és így a méregfogakat is bizonyos izmok mozgatják, az állat védekezésképpen csukott szájjal is képes méregfogait kimereszteni, azaz marni. Ez fordul elő olyankor, amikor a fogságba ejtett vipera az egyik oldalon kitolja méregfogát, és az őt ügyetlenül tartó kézbe döfi.
