Mintha ráhúzná magát
Mintha ráhúzná magát
A mintegy 50–70 cm hosszú keresztes vipera táplálékát elsősorban rágcsálók, fiatal egerek és pockok adják, de nem veti meg a gyíkokat, a békákat, a madárfiókákat sem. Zsákmányát a siklókkal ellentétben nem törzsizomzatának szorításával, hanem mérgező harapásával ejti el. A villámgyors marás után visszahúzódva megvárja, amíg a méreg kifejti hatását az áldozatban, s ez többnyire alig egy-két percen belül bekövetkező halált jelenti. Ezután a vipera érzékeny szaglását kihasználva, követi a zsákmány nyomát, majd rátalálva nyelvével körbetapogatva megkeresi a fejét, és (emlősállat esetében) szőrmentén szép lassan bekebelezi. Egyes esetekben, például újszülött egérnél vagy gyíknál a marás után el sem engedi zsákmányát, hanem azonnal a nyeléshez lát. A folyamat leginkább arra emlékezet, amikor egy zoknit a lábra húzunk: a kígyó szája kitágul, állkapocsízületei eltávolodnak, a bőr kifeszül, és a fogakkal végzett lépegető mozgással fokozatosan, nem ritkán fél óráig is eltartva, lenyeli a zsákmányt. Evés után az állat rendszerint bőségesen iszik. A táplálék az ezt követő nyugodt, zavartalan emésztés során még napokig észrevehetően kidomborodik a vipera testén, erőteljes zavarás, megfogás esetén könnyen ki is hányja a maradványokat.
A keresztes vipera egész Európában beéri a hűvösebb, nedvesebb élőhelyek benépesítésével, ez tette lehetővé számára a 67. északi szélességi fokig való felhatolást is. Az Alpokban és a Kárpátokban a 2100 méteres tengerszint feletti magasságban is előfordul. Magyarországi előfordulását is a 10 °C éves átlaghőmérséklet körüli érték jellemzi. Síkvidéki élőhelyei ennek megfelelően hűvös, nedves erdők, és a keresztes vipera éves aktivitása a márciustól októberig terjedő hónapokra szorítkozik. Ezen időszakban természetesen előnyben részesíti az erdők napsütötte tisztásait, a fiatal telepítéseket, felahgyott irtásokat, erdőszéleket, nyiladékokat. Egy kora tavaszi napon a legkönnyebb óvatos lépkedéssel a fatörzsön vagy fűcsomón magába meleget szívó kígyót meglepni. A telelés után áprilisban következik be a párzás, majd a nőstény augusztus végén, szeptember elején hozza világra 5–16 utódját. A kicsik a fialás után azonnal kibújnak a vékony, átlátszó, hártyás burokból, és nyomban készek az önálló életre. Méregkészülékük születésük pillanatától kezdve tökéletesen működik. Hosszuk mintegy 15–17 cm, vastagságuk 8 mm, és egy hét múlva megvedlenek.
Párzó keresztes viperák
K. Z.
