Életrevaló apróság
Életrevaló apróság
A barátka a hazánkban élő öt poszátafaj közül a leginkább alkalmazkodó, úgy is mondhatnánk, a legéletrevalóbb madár. Bár igazi hazája az erdő, már rég megtelepedett a parkokban és kertekben, akár a nagyvárosok belsejében is. Az erdőben azokat a részeket kedveli, ahol sok és buja aljnövényzetet talál, így aztán a bükkösökben általában hiába keressük. Annál gyakoribb a tölgyesekben, az erdőszéli bokrosokban és a folyókat kísérő ligeterdőkben, ahol különösen nagy számban fészkel.
A párok évente kétszer nevelnek fiókákat, először áprilisban raknak tojásokat. Fészkük nem mérhető a függőcinege, az őszapó vagy a királykák művészi otthonához. A tavasszal elsőként érkező hímek több fészekkezdeményt, úgynevezett füttyfészkeket is építenek, és gyakran ezeken ülve és énekelve próbálnak egy tojót magukhoz csalogatni. Amikor aztán sikerül párt szerezniük, a tojó választja ki a megfelelőt, amit közösen fejeznek be. A növényi szálakból szegényesen megépített fészek alacsony bokrok ágain, az ártéri erdőkben még lejjebb, a talajt borító szederdzsungel indái között rejtőzik. Annyira gyenge alkotmány, hogy a fiókák kirepülése után néhány héttel nagyon gyakran már el is tűnik, az első nagyobb vihar vagy akár egy erősebb szél is lesodorja az ágakról. A 4–5, foltos tojáson a szülők felváltva kotlanak, de éjszaka mindig a tojó ül. A 11–13 napos kotlás után kikelő fiókák eleinte csupaszok, zárt szeműek, de gyorsan nőnek, tollasodnak, és 10–15 nappal később már el is hagyják a fészket. Eleinte még csak nagyon gyengén repülnek, ezért a legsűrűbb bokrok vagy a szederindák között bujkálnak, amiíg a szárnytollaik meg nem nőnek és erősödnek. A fiókák számára előnyös, ha már korán kiugrálnak a fészekből, mert ha egy ragadozó ott találja őket, valamennyit egyszerre elpusztíthatja. Ha viszont már a környéken, öten öt helyen rejtőzködnek, az egyedek túlélési esélyei erősen megnövekednek. Amíg nem önállóak, szüleik a fészken kívül is folyamatosan etetik őket. Főleg csupasz hernyókat, lepkéket, szúnyogokat, pókokat, poloskákat hordanak, ezeket a levelek között és az ágakon szedik össze. Táplálékért a talajra szinte soha nem szállnak.
A szajkó vagy mátyásmadár az erdő egyik őre
