Rágcsálók réme
Rágcsálók réme
Rendszerint szarkák és a dolmányos varjú alacsonyabban rakott fészkeiben költ az erdei fülesbagoly. Barna színű madár, feketés mintázattal és hosszú, felmereszthető tollfülekkel. Írisze narancsvörös. Nevével ellentétben nem a nagy erdőségek lakója, inkább a kisebb erdőfoltokat, ezüstfa-sűrűségeket kedveli, de megtelepszik a parkokban is.
A kiválasztott fészek közelében esténként már februárban lehet hallani a madarak „hu” hangját. A tojó márciusban vagy áprilisban 4–5 fehér tojást rak, de ha a környéken éppen nagyon sok a pocok, akár 7 tojása is lehet. A tojó egyedül kotlik, a táplálékról párja gondoskodik, az első időben ő hordja a pockokat és az egereket a 27–28 nap alatt kikelő fiókák számára is. A zsákmányt átadja, és azt a tojó aprózza fel a kicsinyeknek. A fehérpihés kis baglyok gyorsan nőnek, és háromhetes korukban már a fészek közelében lévő ágakra ülnek. Nappal csendben vannak, de este és éjszaka jellegzetes síró hangon kérik az eleséget. Több mint egy hónaposak, amikor már repülni tudnak.
Az erdei fülesbagoly táplálék-összetételéről a rendszeresen végzett köpetvizsgálatok jóvoltából meglehetősen tiszta képünk van. Ehhez tudni kell azt, hogy a baglyok, ellentétben a ragadozó madarakkal, nem emésztik meg a csontokat, és azok pocokszőrből összeállt hosszúkás képletekbe, bagolyköpetekbe ágyazva újra napvilágra kerülnek. A csipesszel szétválogatott anyagban elsősorban a koponyák és állkapcsok, illetve a fogak alapján pontosan meghatározhatók az egyes zsákmányállatok. Több ezer, az ország különböző részein gűjtött köpetanyag analízise alapján bebizonyosodott, hogy az erdei fülesbagoly szinte kizárólag rágcsálókkal él. A több mint 20 000 zsákmányállat alapján hazánkban a táplálék elsősorban mezei pocokból (14 529 db, 67,4%), erdei egerekből (több faj) (3771 db, 17,5%) és házi egérből (1897 db, 8,8%) állt. Érdekes, hogy ellentétben például a gyöngybagollyal, az erdei fülesbagoly szinte soha nem fog el egyetlen cickányt sem, maradványaik csak egészen elvétve kerülnek elő a köpetekből. Bagolyköpetek gyűjtésére egyébként az ősztől tavaszig tartó időszak a legalkalmasabb, mert ilyenkor az erdei fülesbaglyok kisebb-nagyobb csportokban pihennek, elsősorban a széltől leginkább védett fenyőfákon. Ha nem zavarják őket, egészen tavaszig kitartanak, és éveken át felkeresik ugyanazokat a ragadozóhelyeket. A köpetek a fák alatt a földön gyűjthetők.
A hazánkban élő tyúkfélék között messze a leggyakoribb madár a fácán.Csak félig-meddig igazi vadmadár, hiszen az állomány jelentős része tenyésztett, előnevelt és kibocsátottt csibék révén kerül a területre. Ettől függetlenül a kiszínezett kakas nagyon szép és impozáns madár. Feje zöldeslilásan csillogó fekete, hátulsó részének két oldalán egy-egy zöldesen csillogó fülszerű tollpamat van. Begye, melle és a háta rozsdavörös,bíboros csillogással, az egyes tollak hegyi részén félhold alakú fekete folt van. Hasoldala fekete. Hosszú, hegyes faroktollai vörhenyes árnyalatú barnák, szabályos távolságokban levő fekete harántmitázattal. A nyak oldalán gyakran fehér örv van. A tyúk sokkal egyszerűbb színezetű, fakós, sárgásbarna, feketés mintázattal, farka rövidebb, mint a kakasé.
A kék vércsék a vetési varjak fészkeiben költenek
