A kicsi meg a nagy
A kicsi meg a nagy
A sárgarigó talán az egyetlen olyan madár, amelyik jól érzi magát, és szívesen költ a telepített nyárasokban. Rajta kívül legfeljebb csak egy-egy kis őrgébicspár kísérli meg, hogy ezekben az erdőkben megtelepedjen. Ez a fejtetőjén és hátán szürke, világos alsótestén halvány rózsaszínnel árnyalt madár évtizedekkel előbb különösen az Alföldön nagyon gyakori volt, ezt követőleg az állomány erősen megfogyott, helyenként teljesen eltűnt a kis őrgébics. Újabban szerencsére ismét egyre gyakrabban látni. Fekete homloka van, ez a széles sáv a szeme mögé nyúlik.
Hazánkban elsősorban ma is alföldi madár, de fészkel a Dunától nyugatra is. Kedveli az út menti fasorokat, a kis akácerdőket, a tanyák körül álló facsoportokat, de gyakran láttam például a Tisza mentén is. Afrika déli felén telel, ahonnét csak május elején érkezik, költ, fiókákat nevel, aztán augusztus végén újra megindul dél felé. Nem egészen négy hónapot tölt idehaza, de ezért évente kétszer csak légvonalban is legalább 8000 kilométert repül. Többnyire akácon vagy ezüstfán fészkel, a fészek peremét gyakran virágokkal rakja ki. Mindkét madár épít, a munkát már 1–3 nappal érkezésük után elkezdik, és 2–4 nap alatt kelnek ki a fiókák, és körülbelül ugyanennyi ideig maradnak a fészekben. A költés idején a szülők bátran nekitámadnak a közeledő, náluknál jóval nagyobb madaraknak, egerészölyvnek, varjúnak, szarkának is.
A kis őrgébics tápláléka rovarokból, főként különböző bogarakból és sáskákból áll. Zsákmányára bokor ágáról, villanyvezetékről vagy más kiemelkedő pontról leselkedik. Néha egy helyben lebeg, szitál a levegőben, úgy kémleli a talajt maga alatt.
A kis őrgébics nagyon hasonlít fajtársára, a nagy őrgébicsre, de hazánkban nincs összetévesztési lehetőség, nálunk ugyanis soha nem találkoznak. A nagy őrgébics téli vendég, szeptember–októberben érkezik, és legfeljebb áprilisig marad. Egyébként nagyobb, mint az előbbi, homloka soha nem fekete, begyén és mellén nincs rózsaszínű árnyalás. Hozzánk legközelebb a szlovákiai hegyek között fészkel, de vendégeinket néha sokkal távolabbról kapjuk. Fogtak már Magyarországon olyan példányt, amely a csüdjén Riga jelzésű gyűrűt viselt.
A nagy őrgébics fészkelőhazájában részben rovarokkal táplálkozik, de miután viszonylag nagy madár, apró gerinceseket, madarakat, rágcsálókat, gyíkokat is fog. Amikor ősszel hozzánk érkezik, sok tücsköt zsákmányol, a legelő felett gyakran szitálva lesi, hogy a bunkósfejű fekete rovar kibújjon odújából. Télen azután teljesen az apró emlősökre és madarakra tér át. Mindig valami kiugró ponton, száraz ágon, villanyvezetéken ül, onnan figyeli az odalent mozduló állatokat. Ha madarászik, a földön keresgélő verebek, kenderikék, tengelicék csapatába vágva igyekszik egyet elkapni, vagy egy-egy kiválasztott madarat üldöz hosszasan, és nagyon gyakran eredménnyel. Zsákmányát más gébicsekhez hasonlóan gyakran hegyes ágra, hosszú tövisre húzza. Ezt a „spájzot” azonban nemegyszer más madarak, varjak, szarkák dézsmálják meg.
A hímek a tél második felében és kora tavasszal már nálunk is énekelnek, de reszelős hangokból, utánzásokból álló, nem túlságosan hangos énekük nem kelhet versenyre a fülemüle csattogásával vagy a tengelicek, kenderikék énekével. Aki viszont a költési időben, májusban hallja énekelni valahol az Északi-középhegység öreg fákkal és tüskés bokrokkal tarkállt hegyi legelőin, jelezze a Madártani Intézetnek. A nagy őrgébics hazai fészkelését már több ízben gyanították, például a Bükkben, de soha nem sikerült bizonyítani. Hátha éppen egy ilyen bejelentés kapcsán sorolhatjuk fészkelőfaunánkba.
Az előbb említett két fajnál kisebb, de náluk jóval gyakrabban látható a tövisszúró gébics. A galagonyával, vadrózsával tarkállt napsütötte domboldalak, a folyókat kísérő ártéri erdők szegélyrészeinek jellegzetes madara, de öreg temetőkben, a vasúti töltéseket kísérő bokrosokban is megtelepszik. A hím fejtetője és tarkója szürke, szemén át széles fekete sáv húzódik, háta és szárnyfedő tollai barnák. Fekete-fehér farktollai különösen röptében látszanak. A tojó felül barna, alul piszkosfehér, a begyén és az oldalain finom mintázattal.
Tövisszúró gébics
