Kakukknak épít
Kakukknak épít
Ha áprilisban vagy májusban járunk valamelyik tó partján, a nádszegély szinte harsog a madárénektől. Valamennyi közül kihallatszik a nádirigó jellegzetes „kara-kara-kit-kit” karicsolása. A nádirigó nem rigó, hanem egy nagyobb termetű nádiposzáta. A rozsdás árnyalatú barna madár rendszerint egy magasba nyúló nádszálon üldögél, és teli torokból énekel.
Nádszegélyekben, nádfoltokban mindenütt gyakori a nádirigó
Nemcsak a nagy nádasokban él, megtaláljuk a csatornákat kísérő apró nádfoltokban, a halastavak szegélynádasaiban, kubikgödrök vagy kisebb mocsarak közelében is. Április második felében érkezik haza afrikai telelőhelyeiről, jelenlétét már néhány nap múlva jelzi a hímek karicsolása. A madarak revírt foglalnak, és várják, hogy tojó érkezzen hozzájuk. A párok csak a költési szezonban vannak együtt, az viszont elég gyakran előfordul, hogy egy-egy hím több tojóval is kapcsolatot teremt. Az ilyen madarak a fiókák kikelése után többnyire annak a tojónak segítenek etetni, ahol először keltek ki a kicsinyek, és csak amikor már elhagyták a fészket, hordják a táplálékot a másik tojó nevelte fiókáknak.
A nádirigó nagyon szép fészket épít. Helyét a tojó választja ki hosszas keresgélés után, majd mindig a vízben álló nádasban. A fészket a tojó egyedül építi több erős, tavalyi nádszál közé. Alakja olyan, mint egy felfordított süvegé, mély csészéjét nádbugával béleli. A fészek külsejébe gyakran zöldmoszatot épít. Hazai mérések szerint 40–130, átlagosan 60 cm magasan található, 3–12, átlagosan 6–7 nádszál tartja. Erős, szilárd alkotmány, gyakran előfordul, hogy egészen a következő tavaszig viszonylag épen megmarad. Megfigyelték, hogy néha a nádirigó tojó valamelyik ilyen, előző évi fészekből hordta az anyagot új otthona számára.
A nádirigópárok májusban vagy június elején költenek, néha júliusban másodszor is nevelnek fiókákat. A halványzöld alapon hamuszürke és sötét olajbarna foltokkal, pettyekkel díszített 4–6 tojáson csak a tojó ül, a fiókák 13–15, többnyire 14 nap alatt kelnek ki. A tojó, amikor kotlik, szinte eltűnik a mély fészekben, csak a csőre hegye és a farka vége látszik ki. Az első napokban a még csupasz és zárt szemű fiókákat anyjuk melengeti, később már mindkét szülő szorgalmasan eteti őket. A madarak a táplálékot a nádasban keresik, de ahol a fészek csak keskeny nádszegélyben vagy egy kis nádfoltban épül, a közeli bokrosokba, kukoricatáblába, gazosokba járnak. Étlapjukon hazai megfigyelések szerint egyebek mellett pókok, szitakötőlárvák, vízipoloskák, kisebb halak, kabócák, lepkehernyók, kifejlett lepkék és szitakötők szerepeltek. A fiókák hamar, már 11–12 napos korukban elhagyják a fészket, eleinte kicsit ügyetlenül, később már fürgén mozognak a nád között, hol szüleik egy ideig még etetik őket.
