A legelők őre
A legelők őre
A bíbic ugyanolyan feladatot kapott a legelőkön, mint a szajkó az erdőben. Szemfüles madár, a közeledő vélt vagy valódi ellenséget már messziről észreveszi, a levegőbe emelkedik, és eléje repül. Miután gyakran 8–10 vagy még több pár is költ egymás közelében, a dolmányos varjú vagy a barna rétihéja felbukkanásakor valamennyi bíbic ott csapong körülötte, jajgató kiáltásaik betöltik a levegőt. Miután pedig a dolmányos varjú, a szarka és a többiek nem nagyon szeretik a feltűnést, igyekeznek lehetőleg minél hamarabb odébbállni.
A nedves legelők, kaszálók fészkelője a bíbic
A bíbic nem sok időt tölt fészeképítéssel. A talajba egy kis mélyedést kapar, ebbe néhány száraz növényi szálat húzkod, ez minden. Március végén vagy áprilisban tojja meg 4, olajbarnás alapon feketén foltozott tojását. A szülők felváltva kotlanak, a fiókák 26-27 nap alatt kelnek ki. A kis bíbicek fészekhagyók, a fű között bujkálnak, és az öreg madarak első vészjelére szorosan a földhöz lapulnak. A tojásoknak is nagyszerű mimikrije van, tökéletesen beleolvadnak a környezetbe, de így vannak ezzel a fiókák is. Amikor viszont nincs veszély, és nyugodtan sétálhatnak, a tarkójukon lévő világos folt az, ami mindig elárulja hollétüket szüleiknek.
Hazánkban a bíbic gyakori madár, a tavaszi és őszi vonulás idején nagyobb csapatot is látni. Észak-Európában 1880 óta északi irányú terjeszkedését figyelték meg, így például Finnországban 1954-ig elterjedési határát 350–400 kilométerrel tolta el északkeleti irányban, ezt 1965-ig újabb 300 kilométeres térhódítás követte. Ugyanekkor Közép-Európában az utóbbi 100–150 évben, elsősorban a lecsapolások, a nedves legelők eltűnése, tehát a tájátalakítások miatt megfogyott a bíbicek száma. Szerencsére hazánkban ez a negatív tendencia még nemigen érezhető.
A szarka és a dolmányos varjú gyakran kifosztják a nyílt területeken fészkelő madarak otthonait
S. E.
