A pingvintánc
A pingvintánc
Egy másik nász-viselkedésforma az úgynevezett pingvintánc, amikor a két madár heves fejrázások után a vízből kiemelkedve és mellüket egymásnak támasztva valóban kis pingvinekre emlékeztet. Néha a víz alól felhozott alga- vagy moszatcsomókkal meg is ajándékozzák egymást.
Fészküket nádtörmelékből, hínárból, moszatokból a vízben, a sűrű nád között, de néha teljesen nyíltan építik. A 4-5 tojáson hím és tojó felváltva kotlanak. Ha valamelyikük elhagyja a fészket, de a másik nem foglalja el azonnal a helyét, a távozó madár betakarja a tojásokat, és csak azután csusszan a vízbe.
A fiókák 25–27 nap alatt kelnek ki. Nyomban jól úsznak, de ha veszély fenyeget, például barna rétihéja bukkan fel a nádas felett, bukni is tudnak. Háromhetes korukban már maguktól táplálkoznak, de azért még sokáig függenek szüleiktől. Ha csak egy vagy két fiókájuk van, a pár közösen vezeti őket, egyébként gyakran „megfelezik” a kicsinyeket, és ettől kezdve a két öreg madár mindegyike csak a neki jutott fiókákkal törődik. Amíg kisebbek, a csíkos fiókák sokszor szüleik hátán utaznak, ezt egy kis szerencsével a balatoni hajókról is megfigyelhetjük.
Gyakori madarunk a kis vöcsök, trillázó hangját március második felében már gyakran hallani. Tömzsi madárka, a nyaka oldala gesztenyevörös, csőrtövén sárgásfehér folt van. Táplálékát elsősorban a víz alatt keresi, ezért gyakran bukik, de alámerül akkor is, ha úgy érzi, megfigyelik. Rendszerint éppen abban a pillanatban szokott lebukni, amikor a távcsövet a szemünkhöz emeljük. Egyébként általában a part közelében tartózkodik és rendszerint csak 20–50 cm mélyre merül, de különösen télen, a folyókon áttelelő példányok több méter mélyre is alábukhatnak.
A párok szigorúan védik revírjeiket, ha a szomszéd átmerészkedik a határon, a hím nyomban nekitámad. Gyakran egymástól egy-két méternyire és a revírhatártól mintegy 20 méternyire úsznak, ugyanezt teszi a másik oldalon a szomszéd is. Időnként egyik-másik madár kiemelkedik a vízből, egy méternyit fenyegetően úszik a rivális felé, majd folytatják trillákkal kísért határ menti sétájukat.
A kis vöcskök augusztusban, szeptemberben már gyülekeznek, néha vízinövényekkel erősen benőtt tavakon, halastavakon több tucatot is láthatunk egymás közelében, de csak október-novemberben vonulnak el. Be nem fagyó vizeknél, például a Dunán, mindig akadnak áttelelők is. Aki például decemberben vagy januárban kilátogat a budapesti Hajógyári-szigetre, annak felső csücskénél biztosan megfigyelheti őket.
Még két vöcsökfaj költ Magyarországon: a feketenyakú vöcsök elsősorban az Alföldön, ott is a Tiszántúlon fészkel kis telepekben, és a vörösnyakú vöcsök, amely az északkeleti országrészben főként a Hortobágyon költ nagyobb számban.
A vizek mentén a madárvonulás nagyon korán, már júliusban megindul, legalábbis egyes fajok, útban telelőhelyeik felé, ilyenkor bukkannak fel Magyarországon. Később, augusztusban már nagy csapatokat figyelhetünk meg az alföldi szikes tavaknál éppen úgy, mint a halastavak leeresztett medrének iszappadjain.
