Víztaposók
Dankasirálytelep
Vannak madárfajok, például az erdei pinty, a fülemüle vagy a tövisszúró gébics, amelyek páronként, egymástól területileg elkülönülve költenek, féltékenyen őrzik a revír határait, és onnét a fészkelési időszakban minden azonos fajú madarat igyekeznek elűzni. Mások a társas fészkelésmódot választották, telepesen, kolóniákban költenek; az egymás közelében költő párok száma a dankasirályoknál vagy a partifecskéknél hazánkban is több ezer lehet. Ezek a számok azonban a tengerpartokon és az óceáni szigeteken jóval magasabbak. A Gröndland nyugati partjain lévő csüllőtelepen például legalább százezerre becsülik a párok számát. Hazánkban telepesen költenek, és nem egyszer igen nagy számban a molnár- és partifecskék, dankasirályok, kanalasgémek, kormoránok, vetési varjak. Többnyire vegyes kolóniákban vannak együtt a különböző gémfélék, bakcsók, szürke gémek, kis kócsagok, üstökösgémek, de a dankasirálytelepeken is rendszeresen megtelepednek más fajok, így küszvágó csérek, szerecsensirályok, böjti récék.
A telepes fészkelésnek több előnye is van, mindenekelőtt nagyobb védelmet biztosít az egyed számára. Ha például barna rétihéja vagy dolmányos varjú közeledik a tojásokkal teli sirálytelep felé, a madarak egységesen lépnek fel ellene. A másik előny inkább a szigeteken költő fajokra érvényes. Ahol az óceán különösen bőségesen kínál táplálékot, a madaraknak érdekükben áll, hogy minél nagyobb számban telepedjenek meg azon a környéken.
A fészektelepek védelme fontos természetvédelmi szempontból is. A halastavakon például, bár termelőmunka folyik, a nádasban kanalasgém-, nagykócsag- vagy vörösgémtelepek alakulhatnak ki, a szigeteken dankasirályok telepedhetnek meg. A költési időben teljes háborítatlanságot kell biztosítani a Tisza vagy a Duna ligeterdeiben kialakult gémkolónia számára, de ugyanígy fokozottan védenünk kell a tarka tollú gyurgyalagok, a partifecskék vagy az ereszek alatt fészkelő molnárfecskék telepeit is.