Száll a fecske
Száll a fecske
A fecskéket már említettük a nyílt területekkel kapcsolatban, de fészkelésmódjukról, szokásaikról érdemes még néhány szót szólni. A füstifecske főként az istállók gerendáin, tehát az épület belsejében költ, és ha az utóbbi évtizedekben a hazai állomány megfogyott, az részben biztosan a kis falusi istállók számának csökkenésével magyarázható. A gerendákon néha 6–8 vagy még több fészek is van egymás közelében, a füstifecskék tehát laza kolóniában is költenek.
A pár, ha teheti, tavasszal az előző évi fészket foglalja el, ha nem, újat épít. Nem könnyű munka! Egy-egy fészekhez 750–1400 apró, egyenként körülbelül 0,48 gramm súlyú sárgombóc szükséges, ezt a madarak a csőrükben szállítják a fészekhez. Szerencséje van annak a párnak, amelyik a közelben talál megfelelő gyűjtőhelyet, például egy működő közkút közelében, állandó vizű tócsa mellett. Néha bizony több száz méterről kénytelenek hordani az építőanyagot, de nagy szárazság idején megfigyeltek egy párt, amelyik minden egyes sárgombóccal 1500 métert repült épülő otthonáig. A sárrögöcskék közé növényi szálakat is kevernek, ezek kilógnak a fészek falából. Részben ezek a száraz fűszálak szilárdítják a fészket, részben az a nyál is, amit az építő madár a sárgombóchoz kever. A csészét tollakkal és szőrszálakkal bélelik, előbbiek közül, úgy tűnik, előnyben részesítik a fehér színűeket.
A molnárfecske az épületek külső részein, az eresz alatt, erkélyek szögleteiben építi zárt, csak egy felül nyíló bejáróval ellátott fészkét. Körülbelül annyi sárgombócot hord, mint a füstifecske, de növényi szálakat nem kever a fészekbe. Viszont előszeretettel költ nagy telepeken, ahol az eresz alatt szorosan egymás mellett sorakoznak a fészkek. Gyakran még a sor alá is építenek. Az emberektől nemigen tartanak. Aki például szokott járni nyáron az agárdi strandra, biztosan látta a kabinok ajtajai felett karnyújtásnyira lévő molnárfecskefészekeket. Itt aztán le lehet szűrni a tapasztalatokat az emberek hozzáállásáról, madárszeretetéről is. Sajnos akadnak, akik leverik az ajtajuk felett épült fészket, de a túlnyomó többség szerencsére szereti a fecskéket. Ezek az emberek kartonlapot vagy deszkalapot erősítenek a fészek alá, a bejáratnál leselkedő fiókák etetés után erre pöttyentenek, és a kis kupacnyi ürüléket elég évente egyszer (!) eltakarítani.
A kerti rozsdafarkú hímje legpompásabb színezetű madaraink egyike
A kolibrikhez, egérmadarakhoz és sarlósfecskékhez hasonlóan hidegebb idő esetén a molnárfecskék is merev állapotba kerülhetnek. Testhőmérsékletük alászáll, anyagcseréjük gyengül, de ezt az állapotot legfeljebb 3-4 napig viselik el. Egyébként a molnárfecskepárok hazánkban általában kétszer költenek. A második gyakran elhúzódik, nem ritka, hogy szeptember második felében vagy akár a hónap végén még fészekben ülő fiókákat etetnek. Az ilyen későn kirepült molnárfecskék általában minden baj nélkül elvonulnak, hiszen hazánkban októberben többnyire meleg idő és ennek megfelelően gazdag rovarmozgás van. Napok alatt megérkeznek a tengerpartra, onnét pedig már egyenes út visz Afrika felé.
A füstifecskepárok az épületek belsejében fészkelnek
Tanyák, hodályok, majorok környékén, de ugyanígy a falvakban és városokban is megtaláljuk a búbos pacsirtát. Barnás, amolyan „pacsirtaszínű” madár, hegyes, felmereszthető tollbóbitája jellemzi. A párok télen és nyáron összetartanak, ha az egyiket látjuk szaladni az úton, biztos, hogy a párja is ott van valahol a közelben. A közeledő embert látva először szaladnak egy kicsit, majd amikor egyre közelebb kerülünk, puhán felröppennek, és kedves hívogatójukat hallatva oldalt térnek, és valahol a hátunk mögött ismét leereszkednek.
S. E.
