Tollas kéményseprő
Tollas kéményseprő
Ami a fészkelőhelyet illeti, a házi rozsdafarkú sokat köszönhet az embereknek. Az eredetileg sziklás hegyoldalakon élő, sziklarésekben, üregekben fészkelő madár megtelepedett a kőbányákban és a városi épületeken. Ha valaki hajnalban, még napfelkelte előtt sétál a budapesti Belváros utcáin, áprilistól gyakran hallhatja a tetőkről a házi rozsdafarkú nem túlságosan hangos, de jellegzetes, kissé reszelős énekét. A kormos színű öreg hímet kéményseprőmadárnak is szokták nevezni, mert szívesen üldögél és énekel a kémények sarkán. Szárnyain elmosódott fehér folt látható, rozsdavörös farktollait sűrűn rezegteti. A tojó és a fiatalok hamuszürkék, de a farkuk szintén rozsdavörös, és ugyanúgy rezegtetik.
A nagyvárosokban élő házirozsdafarkú-párok az egész költési időben a tetők szellős magasságában tanyáznak. Ott szerzik rovartáplálékukat, a csatornákból isznak, benne fürdenek, és fali résekben vagy más alkalmas zugban költenek. A terekre, utcákra szinte soha nem szállnak le. A párok évente kétszer nevelnek fiókákat, majd a költéseket követő vedlés után a hímek újra énekelni kezdenek. Budapesten augusztus–szeptemberben különösen a kora reggeli és alkonyati órákban gyakran hallani az antennákon ülő madarak rövid, reszelős strófáit. A házi rozsdafarkúak októberben indulnak Dél-Európa felé, de minden évben akad néhány áttelelő is.
A kerti rozsdafarkú szintén gyakran költ urbanizált környezetben, parkokban, kertekben, szőlőhegyek présházai között. A hím nagyon szép madár. Feje oldalai és a torka fekete, homloka hófehér, fejtetője, tarkója és háta palaszürke, begye és melle rozsdavörös. Farka élénkebb színű, mint a házi rozsdafarkúé. A tojó felül szürkésbarna, alul jóval világosabb, mint a rokon faj tojója.
A kerti rozsdafarkú áprilisban érkezik haza Afrikából, és a hímek rövidesen énekelni kezdenek. Gyönyörű látványt nyújt az éppen virágzó gyümölcsfák legfelső ágán ülő színes madár. Ha úgy érzi, eleget énekelt, leereszkedik és szőlőkaróról vagy a kerítés drótjáról vadászik a földön mozgó pókokra és rovarokra. Könnyedén röppen ide-oda, faroktollait éppen úgy rezegteti, mint a rokon házi rozsdafarkú.
A hím több odút is mutat a tojónak, közülük ő választja ki a megfelelőt. Először a kiválasztott üreghez röppen, megkapaszkodik, és széttárja élénkvörös farktollait, majd beugrik az odúba, de gyorsan meg is fordul, kinéz a nyíláson, és hófehér homlokával hívogatja a párját. A fészket a tojó építi, és április végén, májusban rakja le 6–7 nagyon szép, zöldeskék tojását. Érdekes, hogy a rokon házi rozsdafarkú tojásai hófehérek.
Csak a tojó kotlik, a fiókák 12–14 nap alatt kelnek ki. A hím közben énekel, és a környéket tartja szemmel. Dalába sok utánzást is kever, előszeretettel „kölcsönöz” részleteket például a fitiszfüzike énekéből. Akadnak köztük bigámisták is, ezek két tojóval is tartják a kapcsolatot, és később két helyen segítenek az etetésnél.
