Csonttollú csapatok
Csonttollú csapatok
Az utóbbi időben elmaradtak a nagy csonttollú csapatok, pedig korábban viszonylag gyakran és néha többezres tömegben jelentek meg Budapesten és más városokban. A fahéjszínű, hegyes bóbitát viselő, kis fekete torokfolttal és a faroktollak sárga végződésével jellemezhető északi madarak ugyancsak az ostorfákra jártak, a bogyókat csipegették. Mindig csapatosan lepték el a fákat, közben folyamatosan hallatták nagyon jellemző, ciripelő hangjukat.
A csonttollú a magas észak lakója, a fenyvesekben és nyíresekben fészkel.Tipikusan inváziós madár, egyes években szinte elözönli egész Európát. Hazánkban általában novemberben bukkantak fel az első csapatok, decemberben voltak a legtöbben, aztán a felélt bogyótáplálékkal megfogyott a számuk, továbbvonultak, amint a fő táplálékukat jelentő ostorfatermés elfogyott. A visszajelentések adatai szerint Franciaországtól egészen Görögországig Dél-Európa minden részére eljutottak (1. 101. old.).
Az ostorfa bogyói mellett szívesen fogyasztják az öreg tölgyesekben gyakori sárga fagyöngy ragacsos termését, a gyümölcsfákon maradt fonnyadt almát, körtét, a japánakác, a madárberkenye és a vadrózsa termését is. A tavaszig itt időző példányok gyakran a magas fákon ülve, légykapók módjára vadászgattak repülő rovarokra.
Nagyon nagy a vízigényük. Kemény hidegben, amikor a természetes tócsák befagytak, százával érkeztek a megnyitott kerti csaphoz, ha pedig végképp nem találtak vizet, az ágakról a havat ették. Egyébként rendkívül bizalmas madarak, az embert néhány méternyire bevárják. Szoros, zárt csapatban repülnek, ilyenkor távolról a seregélyekre emlékeztetnek. Csonttollúnak pedig azért hívják őket, mert az öreg madarak másodrendű evezőinek hegyi részén a tollgerinc megnyúlt, kiszélesedett, és élénkpiros színű lemezkét képez.
Egy másik inváziós madár, mely azonban bár változó számban, de minden ősszel megjelenik, a fenyőpinty. Ez is északi madár, részint a ritkás fenyvesekben, illetve a tajga nyíreseiben költ. Hozzánk többnyire októberben érkezik, tavasszal az utolsók április végén tűnnek el. Ilyenkor már nászruhás, fekete fejű és hátú, élénk narancsvörös begyű hímeket is megfigyelhetünk.
A fenyőpintyek egyes években valóban inváziószerűen, óriási tömegben lepik el Közép-Európát. Így volt ez régen is, amit bizonyít az is, hogy a „Magyar Hírmondó” 1794-ben így ír róluk: „A múlt februárius közepe felé elkezdvén, csaknem egész végéig, majd minden napon láttatott által kelni, Isten tudja honnan, városunk felett az apró madaraknak számlálhatatlan sokasága… Homályosságot vetett a nagy sűrűség, valamint a sáskák tömött tábora. Bámult s iszonyodott az ember e szokatlan s csak véget nem érő költözésen. Ki győzné leírni, kinek-kinek ez alkalmatosággal tett ítéletét, jövendölését… A cikk később elmondja, hogy a madarak nikoviczok vagy klikoviczok (azaz fenyőpintyek) voltak.
Furcsa madár a verébnél csak valamivel nagyobb keresztcsőrű. A hím feketével kevert piros, a tojó sárgával árnyalt olajzöld színű. Csőre keresztben áll, azaz a felső káva hegye az alsó mellé hajlik. Ez a furcsa „szerszám” arra szolgál, hogy a fő táplálékát képező fenyőmagokat kibontogassa vele a tobozpikkelyek alól. A keresztcsőrű hazánkban kis számban költ a Soproni- és a Kőszegi-hegység lucosaiban, talán az északi országrész fenyveseiben is. Kóborlóként viszont bárhol felbukkanhat, a papagájok módjára kapaszkodó madarak nemegyszer a kertek magányos fenyőfáin bontogatják a tobozokat. Röptében hangos „gip-gip” hívogatója jellemzi.
A keresztcsőrű nagyon korán, akár már januárban fészkelni kezd, a tojó gyakran behavazott fenyőág sűrűjében melengeti 3-4 tojását. A fiókák 12-13 nap alatt kelnek ki, és 18-19 napos korukban hagyják el a fészket. Csőrük eleinte még egyenes, az etetésnél ez az előnyös, a felső káva csak háromhetes koruk után kezd az alsó káva mellé görbülni. Júliusban és később az ősz folyamán a Budai-hegyekben, a budai kertekben egyes években különösen gyakran hallani a keresztcsőrűek hangját. A különböző fenyők magjain kívül eszik a bükkmakkot, alkalmilag a napraforgótányérokon torkoskodnak, vagy rügyeket csipegetnek.
