Verébszínű verebek
Verébszínű verebek
Még a nevében is benne van, egyike legrégibb társainknak városon és falun egyaránt a házi veréb. Csiripelnek az ereszeken, keresgélnek a tereken és az utcákon, óvatosak, okosak, de ahol nem üldözik őket, a szemtelenségig bizalmasak. A hím szürke fejtetőjével, fekete torkával és fehéres pofájával kissé még díszesebb, de a tojó igazi „verébszínű”. Tulajdonképpeni hazája Európa, Észak-Afrika és Ázsia egy része, de emberi közvetítéssel napjainkra már az egész világon elterjedt. Tulajdonképpen a szövőmadarakhoz tartozik, ezt jelzi, hogy bár elsősorban épületek zugaiban, fali résekben, elhagyott molnárfecskefészekben vagy gólyafészek oldalában építi fészkét, néha akácfákon vagy jegenyenyáron szabadon is költ. Ilyenkor rendszerint több fészek is van egymás közelében, de hát a szövőmadarak is telepesen költenek. Fiókáit hazai vizsgálatok szerint 36%-ban növényi és 64%-ban állati eredetű táplálékkal eteti. Rendkívül társas természetű madár, különösen a költési időn kívül majd mindig csapatokban mozog.
A feketerigó akár Budapest címermadara is lehetne, annyira gyakori a fővárosban. Egy olyan madárfaj, amely a szemeink előtt alakul át vonulóból állandó madárrá. Városiasodása már a 18. században megkezdődött Nyugat-Európában, és onnan terjedt lassan kelet felé. A városokban költő állomány pedig a kedvező fészkelési lehetőségek, valamint a bőséges táplálékkínálat (hulladékok, tudatos etetés) következtében egyre nagyobb számban maradt helyben a téli hónapokban is. Az erdőben élő feketerigók jelentős része még ma is elvonul ősszel, a városiak kisebbik fele egyelőre ugyancsak délnek indul, de a folyamat javában tart, és nincs messze az idő, amikor a feketerigó teljesen állandó madárrá válik. A gyűrűzések tanúsága szerint a hazai állomány egyébként főleg Olaszországba vonul, ahol jelentős részük az ínyencek asztalán végzi. Akkor már sokkal jobb, még egy kis fagyoskodás árán is, a budai kertekben vagy a Margit-szigeten átvészelni a téli hónapokat. Egyébként a fekete rigó nemcsak városiasodik, de a 20. században egész Európában terjeszkedni is kezdett. Számos skandináviai szigeten megjelent mint fészkelő, magasabbra hatolt az Alpokban, és például Finnországban is rohamléptekkel terjeszkedik észak felé.
A fekete jelző egyébként csak a kiszínezett öreg hímre érvényes, a tojó és a fiatalok barnák. Utóbbiakat a vörhenyes színű fejük és nyakuk árulja el, felsejük sárgásan foltozott. A párok évente kétszer vagy háromszor költenek, egy-egy alkalommal 4-5 tojást raknak. A hímek szépen flótázó énekükkel védik a revíreket. A városi rigók gyakran a magas épületek kéményein vagy antennáin ülnek, és nemegyszer már jóval pirkadat előtt, teljes sötétségben énekelhetnek. helyzetfelismerésüket és gyors alkalmazkodásukat bizonyítja, hogy ott, ahol erős ívlámpák szinte nappali fényt árasztanak, a feketerigók alkalmilag akár éjfélkor is gilisztákra vadásznak a gyepszőnyegen.
Háziveréb hím…
