Tarka mesterdalnokok
Tarka mesterdalnokok
A nádszegélyek legszebb énekesmadara a kékbegy hímje. A fülemülékkel rokon madár, egész megjelenése és mozgása is azokéra emlékeztet. Torka és begye gyönyörű kék, ennek a kék mezőnek a közepén fehér folt (csillag) határolja. Felül sötétbarna, ilyenek a faroktollai is, de a tövi részük rozsdavörös. Ez utóbbi a tojóra és a fiatalokra is jellemző, és különösen akkor látszik jól, amikor a madár alacsonyan és elfelé repül.
Afrikai szállásukról a kékbegyek március végén, április első napjaiban érkeznek, és a hímek nádszálon, bokor csúcsán, karó hegyén ülve rövidesen énekelni kezdenek. Daluk sok utánzást is tartalmaz. A Velencei-tó mellett egyebek mellett hallottam mezei pacsirtát, a rozsdás csaláncsúcsot, különböző vízimadarakat és a fürjkakas pittypalattyát utánzó hímeket. Gyakran nászrepülnek, s amikor lefelé ereszkednek, különösen jól látszanak széttárt, a tövi részen rozsdavörös faroktollaik.
Kékbegyekkel halastavi gátak, csatornák mentén, tóparti nádszegélyek közelében találkozhatunk. A párok áprilisban költenek, de gyakran a nyár folyamán még egyszer nevelnek fiókákat. A fészekben rendszerint 5-6 tojás lapul, és mint azoknál a madaraknál általában, ahol a hím sokkal díszesebben színezett a tojónál, csak az utóbbi kotlik. A fiókákat viszont már mindkét szülő eteti. Néha kétpercenként érkeznek a fészekhez rovarokkal, férgekkel a csőrükben. A fiatal kékbegyek 12-13 napos korukban ugrálnak ki, de ekkor még csak nagyon gyengén repülnek. A nád között, lapulevelek alatt rejtőznek el, ahol szüleik tovább etetik őket. Az őszi vonulás augusztusban indul, de még októberben is láthatunk kékbegyeket. Ilyenkor vizesárkok mentén, mocsaras helyeken is felbukkannak, de ott soha nem költenek.
A hazánkban megjelölt csonttollúak vándorútja
Madárgyűrűzés
A múlt század végén, pontosan 1889-ben a dán H. D. Mortensen új fejezetet nyitott az egyetemes madártan történetében. Először alkalmazta a sorozatban gyártott, számokkal és címmel ellátott alumíniumgyűrűket, melyekkel 164 seregélyt, majd később gólyafiókákat jelölt meg. A bíztató kezdeti eredmények széles-körű visszhangra találtak, és a mozgalomhoz 1902-ben Németország és az USA, 1908-ban pedig, Európában harmadikként, Magyarország is csatlakozott. 1890 óta becslések szerint legalább 85 millió madár lábára került tudományos jelzőgyűrű, és ez a szám évente körülbelül 2 millióval gyarapszik. Hazánkban 70 000–90 000 madarat jelölnek évente.
A tudományos madárgyűrűzés elterjedése számos érdekes eredményt hozott. Fokozatosan ismertté váltak például az egyes vonuló fajok vándorútjai, de bebizonyosodott az is, hogy vannak olyan madarak, amelyek eltérő útvonalon repülnek az őszi, illetve tavaszi vonulás idején.
Csak a gyűrűzések segítségével kaphatunk bizonyos adatokat a különböző madarak életkoráról, de csak így bizonyítható egyértelműen az is, hogy a gólya tavasszal valóban a régi fészekre érkezett vissza, ezért ezeknek a nagy madaraknak a csüdjére viszonylag nagy, ún. leolvasógyűrűt erősítenek (fiókakorban), amelyen a számokat távcsővel a földről is látni lehet. Az apró énekesmadarat nagy műanyag hálókkal fogják.
Mi a teendő, ha valaki elhullott gyűrűs madarat talál? A tetemet, de legalább a gyűrűt, a következő címre kérjük küldeni: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, Költő u. 21. 1121. Egy mellékelt cédulán fel kell tüntetni a megtalálás helyét, időpontját, esetleg a körülményeit (pl. macska fogta, drótnak repült), és természetesen a bejelentő nevét és címét is. A gyűrűzési adatokról a megtalálót értesítik.
A múlt század végén, pontosan 1889-ben a dán H. D. Mortensen új fejezetet nyitott az egyetemes madártan történetében. Először alkalmazta a sorozatban gyártott, számokkal és címmel ellátott alumíniumgyűrűket, melyekkel 164 seregélyt, majd később gólyafiókákat jelölt meg. A bíztató kezdeti eredmények széles-körű visszhangra találtak, és a mozgalomhoz 1902-ben Németország és az USA, 1908-ban pedig, Európában harmadikként, Magyarország is csatlakozott. 1890 óta becslések szerint legalább 85 millió madár lábára került tudományos jelzőgyűrű, és ez a szám évente körülbelül 2 millióval gyarapszik. Hazánkban 70 000–90 000 madarat jelölnek évente.
A tudományos madárgyűrűzés elterjedése számos érdekes eredményt hozott. Fokozatosan ismertté váltak például az egyes vonuló fajok vándorútjai, de bebizonyosodott az is, hogy vannak olyan madarak, amelyek eltérő útvonalon repülnek az őszi, illetve tavaszi vonulás idején.
Csak a gyűrűzések segítségével kaphatunk bizonyos adatokat a különböző madarak életkoráról, de csak így bizonyítható egyértelműen az is, hogy a gólya tavasszal valóban a régi fészekre érkezett vissza, ezért ezeknek a nagy madaraknak a csüdjére viszonylag nagy, ún. leolvasógyűrűt erősítenek (fiókakorban), amelyen a számokat távcsővel a földről is látni lehet. Az apró énekesmadarat nagy műanyag hálókkal fogják.
Mi a teendő, ha valaki elhullott gyűrűs madarat talál? A tetemet, de legalább a gyűrűt, a következő címre kérjük küldeni: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, Költő u. 21. 1121. Egy mellékelt cédulán fel kell tüntetni a megtalálás helyét, időpontját, esetleg a körülményeit (pl. macska fogta, drótnak repült), és természetesen a bejelentő nevét és címét is. A gyűrűzési adatokról a megtalálót értesítik.
A Magyarországon gyűrűzött pásztormadár fiókák vándorútja
