Guppi és pirája
Guppi és pirája
Az elevenszülő fogaspontyok a legnépszerűbb akváriumi halak. Könnyen tarthatók és tenyészthetők, így már réges-régen meghódították a halkedvelők szívét. A 16. században a híres azték uralkodó, Montezuma állatkertjében több fajukat sikerrel tartották és tenyésztették. Az egyik legnépszerűbb elevenszülő fogaspontyot, a mexikói kardfrakú halat 1840-ben a magyar származású Heller Károly gyűjtötte be. A fajt róla nevezték el Xiphophorus hellerinek. A szivárványos guppit (Poecilia reticulata) 1866-ban fedezték fel, míg 1907-ben Magyarország egyik legelterjedtebb díszhala a szúnyogirtó fogasponty (Gambusia affinis) volt. A harmincas években már nagyon olcsón árusították az elevenszülő fogaspontyokat, sőt több meleg vizű természetes patakba, tóba is betelepítették őket. A szúnyogirtó fogaspontyokat azért is engedték szabadon, hogy a maláriaszúnyogok szaporodásának gátat vessenek. Akváriumokban ma a leggyakrabban a guppit tartják. E fajnál a nőstények egyszínűek, a hímek tarkák, és farokúszójuk a mesterséges kiválasztásnak köszönhetően igencsak megnagyobbodott.
A guppi igénytelen, könnyen szaporítható, hasonló méretű más fajokkal jól megfér. Nagyobb nála a már szintén említett mexikói kardfarkú hal, melynek vad ősei még zöldes színűek voltak. Ma jobbára vöröseket lehet kapni, ez a széleshátú fogasponttyal (Xiphophorus maculatus) történt keresztezés eredménye. A mexikói kardfarkú hal igénytelen, s szaporítása sem ördöngősség. A várandós nőstényt különítsük el a közös medencéből, majd „szülés” után menten tegyük vissza. Csak így akadályozhatjuk meg, hogy ő vagy a medence többi lakója elfogyassza az apróságokat. Nagy, nem túlzsúfolt és gazdagon növényesített medencében esetenként felnőhet egy-két ott született apróság is. A kicsik elfogyasztása minden elevenszülő fogaspontyra jellemző! Kedvelt akváriumlakók az úgynevezett labirintkopoltyús halak. Érdekességük, hogy labirintszervük segítségével a légköri oxigént is tudják hasznosítani. Legismertebb fajuk talán a sziámi harcoshal (Betta splendens), melynek hímjeit a Távol-Keleten halviadalokra használják. Ezért szobai akváriumban is csak egy-egy hím tartható belőlük. A gurámikat tanácsos párban tartani, tenyésztésük sem elképzelhetetlen. A szumátrai díszmárnát (Barbus tetrazona) is sokszor ajánlják kezdőknek, kár, hogy gyakran csipkedik a többi hal uszonyát. Csak nagyobb, legalább 6–8 fős csoportokban érzik jól magukat. A bölcsőszájú halak általában átrendezik medencéjüket, őket mindenképpen tágas akváriumban, fajtársaikkal érdemes együtt tartani. Dekoratívak, nagyra nőnek, és viselkedésük is lenyűgöző.
Ma divathal a vörös pirája (Serrasalmus natteri), mely egyebek mellett a budapesti állatkertben is kapható. Tartása nem túl nehéz, de nagyra nő, és csak csoportban érzi jól magát, ezért legalább 120 literes medence javallott részükre. A szórt fényt kedvelik, örülnek, ha a vízfelszínt beborítják a különféle vízinövények, például a kagylótutaj. Tartásukra megfelel a csapvíz, leginkább 26 fokon érzik jól magukat. Táplálásukra felhasználható hal-, baromfi- és marhahús, szív és máj. Tíz centiméteres korukig naponta, később kétnaponta etessük halainkat. Gondozójukra nézve a jól táplált piráják nem jelentenek veszélyt, de azért – különösen kifogáskor – nem árt az óvatosság!
