A nagyhal megeszi a kishalat
A nagyhal megeszi a kishalat
Amikor megvan a berendezés, s eltelt néhány nap, jöhetnek a halak! Megvételük előtt érdemes jó néhány állatkereskedést meglátogatni, egyrészt azért, hogy az árakról tájékozódjunk – igen nagy a szórás! –, másrészt, hogy tisztában legyünk a kínálattal.
Mindenképpen mozgékony, egészséges, fiatal halakat vásároljunk, még akkor is, ha picit drágábbak, mint a „kétségesek”. Ügyeljünk a halak és az akváriumunk méretarányára, a vitorláshal például tenyérnyire nőhet, ezért csak legalább százliteres medencében érzi jól magát. A guppik és neonhalak, ékfoltos razbórák viszont kisebb medencével is megelégszenek. Túl nagy és túl kicsi halakat azért sem tanácsos társítani, mert az akváriumban is érvényes, a „nagyhal megeszi a kishalat” mondás. Mielőtt halainkat az akváriumba engednénk, a nejlonzacskót, melyben szállítottuk őket, helyezzük az akvárium vizébe, hogy a hőmérséklet kiegyenlítődjék, a medence és a zacskó vize között. Miután megtörtént a betelepítés, legalább egy napig ne zavarjuk, ne is etessük kedvenceinket!
A halakat naponta kell etetni, lehetőleg élő eleséggel. Elsőrendű táplálék a minden állatkereskedésben beszerezhető tubifex. Azonban e féreg sokszor igen szennyezett csomókban kapható, ezért amikor hazaérünk, teaszűrőn feltétlenül mossuk át. Mindig hűvös helyen – hűtőszekrényben, pincében – tároljuk, napi többszöri vízcsere mellett. Ha túl sok tubifexet adunk halainknak, előfordulhat, hogy a férgek elszaporodnak a talajban, s beszennyezik a vizet. Amennyiben talajlakó páncélos harcsákat tartunk, ez a veszély többé-kevésbé elkerülhető.
Gyakran adott koszt az élő vízibolha, melyet csaknem minden hal nagyon szeret. Szárított változata azonban semmiképpen sem ajánlott, hiszen nem egyéb, mint tápérték nélküli szárított kitinváz. A vörös szúnyoglárvát is imádják a halak. Szükségkosztként adhatunk jó minőségű granulált haltápot, de csak időnként, mivel az élő táplálékot semmi sem pótolhatja!
Pirája
