Ha magunk ragasztjuk…
Ha magunk ragasztjuk…
Az akvarisztika – ha csak nem akarunk egyszerre túl sokat „markolni” – viszonylag egyszerűen elsajátítható tudomány. A fokozatosságot azonban itt is be kell tartani, nem szabad mindjárt hiperérzékeny fajokat beszerezni.
Akváriumunk méretét leginkább pénztárcánk és lakáskörülményeink határozzák meg. Túl nagy akvárium nem létezik, túl kicsi viszont igen! Ha nem szaporítómedencéről van szó, legalább negyvenliteres medencét célszerű berendezni. Díszakváriumnak esztétikusabb a magas és keskeny medence, mint az alacsony és széles. Egyes halfajoknak azonban épp ez utóbbira van szükségük, így ezeket hagyományos díszakváriumba ne válasszuk!
Akváriumot jóval olcsóbb megbízható üvegessel készíttetni, mint állatkereskedésben vásárolni. A legjobb és legolcsóbb megoldás, ha magunk ragasztjuk. (Ennek technikája minden valamirevalóbb akváriumkönyben szerepel, így most nem térünk ki rá.) A legtöbb akváriumot el kell látni porlasztóval és szűrővel, s esetleg külön fűtésről is gondoskodni kell. Mesterséges szellőztetés (porlasztóval) csak akkor szükséges, ha a negyvenliteres medencében jó növényesítés mellett, de 2–4 darab, 4-6 centiméteres halacskánál jóval több úszkál. Ám ennyi vízbe még a porlasztó folyamatos üzemeltetése mellett se tegyünk 10–15 kisebb halnál többet! Ha akváriumunkat télen fűtött helyiségben helyezzük el, fűtő csak akkor szükséges, ha melegkedvelő fajokat szeretnénk. Ez esetben a legmegfelelőbb a hőszabályozó és a fűtőtest kombinációja, melynek segítségével pontosan be tudjuk állítani a víz hőfokát.
A világítás a legtöbb fajnál elengedhetetlen, viszont fontos, hogy a bura jól illeszkedjék a lakás stílusához. A légkompresszor sose kerüljön az akvárium mellé, vagy alá, mert áramszünet esetén kiszívhatja a vizet! Emellett többnyire halkan búg is, így lehetőleg a medence ne kerüljön a hálószobába. Jó, ha a fűtőtestet a porlasztófejhez közel helyezzük el, mert így a melegebb és a hidegebb víz könnyen elegyedik. Ügyeljünk a fényre, közvetlenül az ablak mellé ne tegyünk akváriumot, mert napok alatt bezöldül, bealgásodik a vize. Ha kevés fényt kap, megjelennek a kovamoszatok, melyek túlszaporodva barnítják a vizet és a berendezési tárgyakat.
Az akvárium aljzataként tisztára mosott folyami homokot használjunk. Az állatkereskedésekben kapható homokot is alaposan át kell mosni! A megtisztított homokot – elsősorban ott, ahová növényt szeretnénk ültetni – legalább 5-6 centiméter vastagságban terítsük szét. Lapos kövekkel esztétikus teraszokat képezhetünk ki. A különféle kövek igen tetszetősek, de némelyek megváltoztathatják a víz keménységét (pl. a mészkő), így egyáltalán nem mindegy, dekorációként melyiket használjuk.
Jól mutat egy faág vagy gyökérdarab is, ezt azonban felhasználás előtt alaposan ki kell főzni és áztatni. A helytelenül kezelt gyökérdarab igen hamar megbarnítja a vizet. Trópusi medencében jól mutathat egy csokor bambusznád vagy egy „véletlenül” beesett kókuszdió. Édesvízi medencébe viszont igencsak giccsesek az aszalt tengericsillagok, csiga- és kagylóhéjak. Nem beszélve a műanyag búvárokról, elsüllyedt, netán világító mini-Titanicokról, kincsesládákról…
A növények betöltése előtt érdemes papíron méretarányos vázlatot készíteni elképzeléseinkről. A magasabb növényeket mindig a hátoldalhoz közel, az alacsonyabbakat előbbre ültessük. Vegyük azt is figyelembe, hogy sok növényfaj kedvező feltételek mellett igencsak megnőhet, elszaporodhat, így az elképzelthez képest a végleges kép módosulhat. Ültetéskor a növények túl hosszú gyökereit zsilettpengével kurtítsuk meg, mégpedig úgy, hogy a talajba függőlegesen kerüljön.
A berendezett, majd óvatosan feltöltött akváriumot néhány napig hagyjuk állni, egyrészt azért, hogy a vízből távozzék az esetleges klór, másrészt időt kell hagyni a növények meggyökeresedésére is. A csapvíz többnyire megfelelő, ám sok kényes halfaj előkezelt vizet igényel.
