Szárazföldi teknősök
Szárazföldi teknősök
A szárazföldi teknősök (Testudinidae) európai fajainak tartása nem tér el különösebben egymástól, így célszerű ezekről egyszerre írni. Mindenekelőtt azonban meg kell jegyezni, hogy a Washingtoni Egyezmény (CITES) listáján I. és II. kategóriások, így tartásuk engedélyhez kötött. Enélkül eladni, vásárolni vagy behozni se szabad őket. Mivel több ezerre tehető a hazánkban tartott szárazföldi teknősök száma, mégis érdemes velük foglalkozni. A szárazföldi teknősök már csak méretükből adódóan is tágas terráriumot igényelnek. Talajként megfelel a tőzeg, homokkal kevert sóder. Meghálálják, ha búvóhelyet is alakítunk ki számukra. A terráriumot dekorálhatjuk, lapos mészkövekkel. Mivel, ha ritkán is, de rendszeresen isznak, gondoskodjunk itatóedényéről is. A kirgiz (Agreonemys horsfieldi) és görög teknősöket (Testudo hermanni) egy-két rövid hideg periódustól eltekintve tavasztól őszig nyugodtan tarthatjuk erkélyen vagy szabadtéri terráriumban is, a mór (Testudo graeca) és szegett teknősöket (Testudo marginata) viszont célszerűbb csak nyáron a kertben gondozni, mert igen hamar megfáznak. A mór teknős Észak-Afrikából származó egyedei különösen hőigényesek.
Azoknak a teknősöknek, amelyek télen-nyáron szobai terráriumban élnek, példányonként legalább fél négyzetméteres területre van szükségük. Emellett néha a lakásban is szabadon engedhetjük őket.
S szárazföldi teknősök úgynevezett vegyesevő állatok, állati és növényi eledelt egyaránt fogyasztanak. Leginkább pázsitfűfélékkel, salátával, gyümölcsökkel, uborkával, szamócával, egressel, lóherével, valamint túróval, főtt tojással, reszelt sajttal, hússal (nem disznóhússal) konzerv kutya- és macskaeledellel stb. táplálhatók.
Ha teknőseink szabadföldi terráriumban élnek, és változatos kosztot kapnak, akkor nincs szükség külön vitaminadagolásra, amennyiben kizárólag terráriumban tartjuk őket, heti 1–3 csepp D3-vitamint cseppentsünk legkedvesebb eledelükre. Emellett ásványi premixet vagy főtt tojás porrátört héját szórjuk a táplálékra. Minden teknősfajnak gyakori betegsége a páncélgyulladás és a szemgyulladás. Többnyire a vitaminban és ásványi anyagokban szegény étrend és a kedvezőtlen tartási körülmények okozzák e betegségeket. Hatásos kezelés lehet a kalcium-foszforikum fokozott adagolása (valamely kedvelt táplálékot bepanírozni vele), valamint az A- és D3-vitamin adása. Ha a teknős már nem eszik, úgy a sokszor kérdéses kimenetelű injekciós kúrára van szükség. A kínai lágyhéjú teknős (Pelodiscus sinensis) az egyik leggyakrabban gondozott lágyhéjúteknős-faj. Nevével ellentétben nem csupán Kínában honos, Oroszország Amur környéki zord vidéken éppúgy megtalálható, mint Koreában, Hátsó-Indiában és a Japán-szigeteken. Betelepítették a Hawaii-szigetekre is. Élőhelyét tekintve nem válogatós, folyókban, tavakban, rizsföldeken és pocsolyákban egyaránt előfordul. Állatkereskedésekben leginkább négy-öt centiméteres apróságok kaphatók, ám ne feledjük, ezek jó tartás mellett 30–40 centiméteres hosszúságúra is megnőnek. Ezért természetesen már kezdetben nagy méretű akvaterráriumra van szükségük.
Díszes dobozteknős
A vizes rész vastag talajrétege alapkövetelmény, a páncél magasságának kétszerese kell hogy legyen. A száraz részen is biztosítani kell egy olyan területet, ahol az állat kedvére elkaparhatja magát. A kínai lágyhéjú teknős szobahőmérsékleten jól tartható, a nagyobb példányok tavasztól őszig kerti medencében is gondozhatók. Egy medencébe csak egyetlen példányt helyezzünk, mert fajtársaikkal igen-igen agresszíven tudnak viselkedni. Hallal, férgekkel, csigákkal, növényekkel táplálhatók. Magyarországon már több alkalommal tenyésztették, különösen híresek a Fővárosi Állat- és Növénykert eredményei.
Homloklebenyes baziliszkusz
K. Zs.
