Kritikus időszakok
Kritikus időszakok
Mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy a kutya-gazda kapcsolatban a „bevésésnek”, vagyis a kapcsolatteremtésnek korán kell megtörténnie.
A kutyakölyök születése pillanatában még nem lát, nem hall – teljesen gyámoltalan lény. Életének első három hetében egyetlen ösztön, az életben maradás ösztöne dolgozik benne.
Ismeretlen helyen szorong...
Csak éhségre és fájdalomra reagál. Három hét elteltével, amikor a fülek és a szemek kinyílnak, és kifejlődnek a szenzomotorikus ösztönök, elérkezik a kiskutya életének legkritkusabb pillanata. Ilyenkor maximálisan érzékeny a környezetére! Hirtelen „kitárul előtte a világ”, elkezdi az alkalmazkodást alomtársaihoz, a többi kutyához, a környezetéhez – és nem utolsósorban az emberhez. Ez az a bizonyos „első kritikus periódus”, amelyben a kutya természetét helytelen bánásmóddal egy egész életre elronthatják. Ilyenkor alakul ki ugyanis a legszorosabb kötelék a kiskutya és az ember között. Ha a kölyökkutya ebben az időszakban (ötödik–nyolcadik hét) nem lép gazdag kapcsolatra az emberekkel, félelmét velük szemben később se tudja leküzdeni. De tegyük fel, hogy kizárólag embertársaságban, mi több, kizárólag nők társaságában forog, és nem találkozik eleget más kutyával – félénkké válik a férfiakkal és a kutyákkal szemben. Ha a kutya amúgy is kissé bátortalan alkatú, később már csak nehezen lehet szocializálni.
Ha tehát valaki megkérdezné tőlünk: melyik a legjobb kor a kölyökvásárlásra, az felelnénk – válassza ki a kiskutyát 5 hetes korában, és vigye el a tenyésztőtől pontosan 7 hetes korában.
Amint a könyök teljes szellemi kapacitása kifejlődik, elkezdi megkülönböztetni a számára előnyös dolgokat a hátrányostól. Neveléssel, képzéssel természetesen sokkal könnyebb rávezetni arra, hogy mi a helyes és helytelen, hiszen könnyebb a hibákat megelőzni, mint később kijavítani. Ilyenkor (másfél hónapos korában) kell tehát „kézbe venni” a kiskutyát. Az a kutya ugyanis, amellyel 6 hetes korában elkezdenek – fokozatosan – foglalkozni, 4 hónapos korára már többé-kevésbé engedelmes állat lesz. Addigra „megtanul tanulni” – és ezt a képességét élete végéig fejleszthetjük benne. Az a szólásmondás, hogy öreg kutyát új trükkökre már nem lehet megtanítani, igaz, de talán helyesebb, ha úgy fogalmazunk: ha egy kutyát öregkoráig semmire nem tanították meg, akkor nem is érdemes elkezdeni a nevelést.
Az előbb egyébként azt mondottuk: a kölyök életének 5–8. hetében elérkezik fejlődése első kritikus periódusához. Van tehát második „kritikus periódus” is. Igen van – éspedig a tárgyi környezetbe való beilleszkedés szakasza, amely a harmadik-ötödik hónap körül zajlik le. Ha a kölyök nem fordul meg elégszer különböző és lehetőleg számára ismeretlen helyeken, akkor ismeretlen helyen a jövőben is fokozottan szorong. Egy kölyök, amely három hónapos koráig sohasem távozott a kennelből, félni fog a szabadban. A keményebb fából faragott kutya talán kiheveri ezt, de a természettől félénkségre hajló szorongó marad.
Nos, ennyit a kutyákról „elméletben”. Igyekeztünk bemutatni, honnan származnak az ebek, melyek voltak őseik, és hogyan lettek az ember barátai. Most legyen röviden szó a kutyatartás „hétköznapjairól”, praktikus teendőkről, tudnivalókról…
Német kuhászkutya
V. I.
