Felső-pleisztocén (pilisium)
Felső-pleisztocén (pilisium)
Kretzoi Miklós két részre (alemeletre) tagolja, az ún. Solymáriumra, amely a mindel-riss interglaciálist és a riss eljegesedést foglalja magába, valamint az ún. Szántoiumra, amely a riss-würm interglaciálist és a würm glaciálist tartalmazza.
Krioturbációs, fagyzsákos jelenségek a Duna középső-pleisztocén teraszhordalékában Hainburgtól északra (balra lent)
A Kárpát-medence domborzatának mai arculata a felső-biharium végével kezdődő csaknem 300 ezer év során formálódott ki. Ekkor alakultak ki a homokosabb szerkezetű ún. fiatal löszök, a III., a II/b. és a II/a. számú fiatal teraszok, amelyeket travertinók, lösz- és lösszerű üledékek, valamint futóhomok borítanak be. A pleisztocén legvégének már a megszaporodó ősrégészeti leletek is részei. Korábban Vértes László, Gábori Miklós, Kretzoi Miklós, újabban Kordos László és Ringer Árpád tett kísérletet a barlangi paleontológiai és régészeti leletek tagolására. A pleisztocén végi subalyuki ősember Hargita-hegységbeli „szomszédja” ez idő tájt a Szent Anna-tavi kráter tűzijátékában gyönyörködhetett: e vulkán az újabb koradatok szerint kevesebb, mint ötvenezer éve tört ki utoljára. Borsy Zoltán szerint a felső-pleisztocén második felében, a würm glaciális folyamán indult meg a jelentősebb homokmozgás; a futóhomok-képződés fő időszaka a würm utolsó szakaszában, mintegy 25–26 ezer évvel ezelőtt kezdődött és a késő-glaciálisig tartott. A késő-glaciális végével köszönt be a földtörténeti jelenkor, a holocén.
A Magas-Tátra éles, csipkés gerincei és kristálytiszta vizű tómedencéi („tengerszemei”) a pleisztocénban keletkeztek. Képünkön a Lomnici- és a Késmárki-csúcsot összekötő Villa-gerinc, előtérben a Kőpataki-tó (Karátson Dávid felvétele)
