Középső-pleisztocén (biharium)
Középső-pleisztocén (biharium)
A pleisztocén legegyértelműbben körülhatárolható korszaka. Kretzoi Miklós a bihariumot alsó és felső részre tagolta, amelyek nagyjából azonosíthatók a cromeri (alpi beosztásban – tágabb értelemben – a duna glaciális, a duna-günz interglaciális és a günz glaciális), illetve mosbachi (günz-mindel interglaciális, mindel glaciális) nevek alatt ismert üledékekkel. A korszak elején a medence korábbi, viszonylagos nyugalmát gyorsabb süllyedés váltja fel, s megkezdődik az első jelentősebb lehűlési folyamat, bár térségünkben ez még nem okoz tundrajellegű környezetet.
A korszakot/emeletet tagoló alsó-felső bihari határát 0,72 millió évben vonják meg, a Brunhes-Matuyama paleomágneses határral megegyezően. Az alsó-biharium üledékeihez tartoznak a Paksi összlet néven ismert idős löszök, a hegységelőterek alacsonyabb hegylábfelszíneire települt hordalékkúpok egy része, vagy a Duna V. számú terasza és a rátelepült édesvízi mészkövek. Felső-bihari üledékek az idős löszök felső része, a Magyarország legidősebb ősemberi leletegyüttesét magába foglaló vértesszőlősi travertino, amelynek kora 350 ezer év. A löszök közé számos feltárásban messziről származó vulkáni tufa települt (lásd a Negyedidőszakkutatás című részben); kora a legújabb feltevések szerint 300–400 ezer év. Felső-bihari korú a IV. számú Duna-terasz is, amelynek lerakódásaival kapcsolatban Dunaalmás és Vértesszőlős foglal el kulcspozíciót. A terasz üledéksora mindkettőnél kavicsösszlettel kezdődik, amely feltehetően az alsó-biharium végén rakódott le; rá lösz- és homokrétegekkel tagolt travertino települ.
