Alsó-triász
Alsó-triász
A triász legelején a mai kárpát-pannon térséget adó területek túlnyomó része szárazföld volt. A Magas-Tátra vidékét és a Déli-Kárpátok egyes részeit metamorf kőzetek (gránit, gneisz, csillámpala) alkották nem túl magas (a maiakhoz nem is hasonlítható) hegységek építőanyagaként, másutt a megelőző perm időszakban lerakódott, többnyire vörös homokkövek lapos térszínei húzódtak. Kivételt ez alól csak a Dunántúli-középhegység déli peremétől a Bükk felé húzódó pászta képez, ahol már a permben is sekélytenger volt, és a sekélyvízi üledékképződés a triász elején is folytatódott. (A különbségek az eltérő lemeztektonikai helyzetből adódtak, lásd korábban, illetve alább.) A Bükkben a perm végén tengerparti lagúnás környezetben fekete mészkő- és márgarétegek rakódtak le. A perm-triász határon jelentkező világméretű kihalási hullám e területen is éreztette hatását: a „határréteg” többnyire csaknem ősmaradványmentes agyagból áll. A bioszféra rövid krízise után a tengeri környezetben visszaállt az egyensúly, és a triász legelején főként mészvázú egysejtűek apró házaiból álló, vastagpados mészkő rakódott le. A Dunántúli-középhegység körzetében a triász elején a permvégi alluviális (folyómenti) síkságot fokozatosan, keletről nyugatra haladva borította el a tenger. Keleten, nagyjából a Bicske-Székesfehérvár vonalban, a még keletebbre elterülő nyílttengerrel kapcsolatban álló területen sekélyvízi mészkő képződött (Alcsútdobozi mészkő). A Balaton-felvidék keletibb részén a sekélytengeri Arácsi márga, nyugatibb részein az árapályövi Köveskáli dolomit rakódott le.
A környező, hullámos síksággá lepusztult (peneplén) területeken gyér volt a növényzet. Az időszakos vízfolyások óriási területen teregették el a lepusztuló hegységekről lehordott durva, kavicsos és finomabb szemcséjű törmelékanyagot. A majdani kárpát-pannon térséget alkotó területek legnagyobb részén az ily módon képződött vörös és tarka konglomerátum és (gyakran keresztrétegzett) homokkő alkotja a triász kezdő rétegeit. Hazánk déli területein a legalsó-triász, keresztrétegzett homokkő és konglomerátum neve Jakabhegyi homokkő. A keresztrétegzettségi irányok kimérése alapján kimutatták, hogy a mecseki üledékgyűjtőbe a homokkő törmelékanyaga északról szállítódott be. Ez a tény is felhívja a figyelmet arra, hogy a térségünk földjét alkotó kőzetlemeztömbök mai helyzete teljesen eltér az egykori ősföldrajzi helyzettől; ma ugyanis a Mecsektől északra a Dunántúli-középhegység tengeri eredetű mészkősávja húzódik, ahonnan nem származhatott a Jakabhegyi homokkő hatalmas tömegű törmelékanyaga.
A lassan süllyedő, lapos térszínű területet a tenger fokozatosan, de mégis meglehetősen gyorsan borította el. A gyors térhódítást az magyarázza, hogy a triász elején a világtengerek vízszintje több hullámban, csaknem 80 méterrel megemelkedett. A tenger előrenyomulásának hatására a szárazföldről behordódó törmelékanyag mennyisége és szemcsemérete lényegesen csökkent: a durva homokkő képződését agyag és finomhomok lerakódása váltotta fel. A tengerről időszakosan lefűződő öblök vize a száraz éghajlatnak köszönhetően bepárlódott: itt sejtes dolomit- és gipszrétegek váltak ki. Ezeket a gipsz- (illetve anhidrit-) telepeket bányászták az elmúlt évtizedekben Észak-Magyarországon (pl. Perkupán). A felsorolt kőzettípusok a tengervízszint ingadozásainak megfelelően egymással gyakran váltakoznak és párszáz méter vastagságú rétegösszletet képeznek. Az alsó-triász képződményeket a Keleti-Alpokban és a Kárpátokban – egy Salzach menti település után – hagyományosan Werfeni rétegeknek nevezik.
Egykori sekély tengervízben képződött hullámfodrok nyomai az alsó-triász Bódvaszilasi homokkőben (Perkupa, Rudabányai-hegység)
Az alsó-triász kőzetekben viszonylag kevés az ősmaradvány. A balatonfelvidéki-bükki pásztában, ahol hamarabb stabilizálódott a tengeri élettér, apró egysejtűek (foraminifera), valamint kagylók, csigák és ammoniteszek (Myophoria, Gervillia, Turbo, Natiria, Tirolites) is találhatók. A kárpát-pannon térség nagy részén a tengeri-édesvízi-szárazföldi környezetek váltakozását tükröző üledékekben alig fordul elő ősállati maradvány. Kinyerhetők azonban a rendkívül ellenálló anyagú, mikroszkopikus növényi spórák, amelyeknek elemzése alapján következtetni lehet a környező szárazföldek és tengerpartok növényzetének összetételére.
