A belső-kárpáti mészalkáli vulkánosság (Szakács Sándor–Karátson Dávid)
A belső-kárpáti mészalkáli vulkánosság
(Szakács Sándor–Karátson Dávid)
(Szakács Sándor–Karátson Dávid)
A kárpát-pannon térség több száz millió éves fejlődésének talán leglátványosabb eseménysora, méltó záróakkordja volt a neogéntól a pleisztocénig, mintegy 20 millió éven át tartó vulkáni működés. Mi több, elterjedésénél, időtartamánál és a felszínre hozott magma térfogatánál fogva egész Európa egyik legnagyobbszabású jelenségével állunk szemben.
Térségünk neogén-pleisztocén tűzhányó-tevékenysége szerves része annak a kontinenseket átmozgató földtani folyamatsornak, amelynek során a Kárpátok hegyszerkezete, illetve a hozzá kapcsolódó Pannon- és Erdélyi-medence kialakult. A hegykoszorú és a medencék eredetének lemeztektonikai modelljét az előző oldalakon vázoltuk. A neogén-pleisztocén vulkáni kőzetek jellege és területi eloszlása egészében véve jól összefér a lemeztektonikai felfogással.
Az összetartó lemezek mozgása és a vulkánosság
A „savanyú” vulkanizmus tér- és időbeli tagolódása
A „savanyú” vulkanizmus lemeztektonikai háttere és központjai
Az intermedier vulkanizmus
Mészalkáli magmák kialakulása
Az intermedier vulkanizmus kronológiája
Az intermedier vulkánosság ősföldrajza
Az erdélyi shoshonitok
