Az intermedier vulkánosság ősföldrajza
Az intermedier vulkánosság ősföldrajza
A belső-kárpáti vulkáni öv ősföldrajzi környezete időben és térben erősen változott. Míg északnyugaton – Szlovákiában és Magyarországon, részben Ukrajnában, valamint a romániai szakasz avas-gutini részén – a tűzhányó-tevékenység az aktív medencesüllyedéssel és az általában tengeri-tavi üledékképződéssel egyidős, addig a Keleti-Kárpátok déli felének vulkánjai már az Erdélyi-medence szárazulattá válása után működtek.
Azt, hogy a vulkánosság az északnyugati szakaszon tengeri környezetben ment végbe, azok a megfigyelések is bizonyítják, amelyek – a magyarországi Északi-középhegységben, a Közép-szlovákiai vulkáni területen vagy a Szalánci-hegységben (Slánské vrchy) – jellegzetes víz alatt települt kitöréstermékeket mutattak ki: hirtelen kihűlő, vízben megdermedő ún. hialoklasztitokat, vízben lerakódott vagy áthalmozott tufitokat stb. A vízi környezet jelenlétéről tanúskodnak az ún. freatomagmás vulkáni termékek is tufagyűrűs, tufakúpos szerkezetekben (pl. Kelet-Szlovákiában). Ilyen képződmények ismeretlenek a Keleti-Kárpátokban. Itt a vulkánok szárazföldön működtek, s legfeljebb termékeik egy része halmozódott fel sekély peremi medencékben (például az Avas-Gutin-hegység előterében a miocén felső-bádeni–szarmata korszakaiban, vagy a Dél-Hargita peremvidékén, az Alcsíki- és Baróti-medencékben a pliocén-pleisztocén korban).
A Magas-Börzsöny kalderájának nyugati része a Nagy-Hideg-hegy irányából. A kalderaperem látható lealacsonyodása hatalmas lejtőösszeomlás emlékét őrizheti
A Kárpátok neogén-pleisztocén vulkánossága másfelől – mint a lemeztektonikai rekonstrukcióban is láthattuk – egyértelműen egy vékony (óceáni) lemeznek a közelítő (kontinentális) lemeztöredékek alá tolódásával hozható összefüggésbe. A vulkáni ív kontinentális jellegét a geokémiai jellemzők (főleg a nyomelemek és az izotópok), ha részlegesen is, de szintén alátámasztják.
