Egynemű magmából sok kőzetváltozat
Egynemű magmából sok kőzetváltozat
Az óceáni kőzetlemez szelvényében a felső-köpeny metamorf peridotitja fölött az óceáni kéreg alsó része, egy szilíciumban szegény magmás kőzetsorozat következik. Ez a felső-köpeny részleges (parciális) olvadásával keletkezik és a kéreg alsó részébe nyomulva, ott nagy testeket alkotva lassan kristályosodik. E folyamat közben az olvadáspont és sűrűség szerint sorban kiváló ásványok gravitációsan is elkülönülnek egymástól (gravitációs differenciáció). Az így képződött kőzetsorozatot kumulátnak nevezzük. A szilikátolvadékból a legnagyobb sűrűségű ércásványok, mint pl. a kromit, lesüllyednek a magmakamra aljára, és a kissé később kristályosodó, nagy menynyiségű olivin között lencsékben, rétegekben halmozódnak fel. Azt az ércperidotitot (olivin és ércásvány alkotta kőzetet), melynek ércásványa a kromit, leopárdércnek is hívják, mivel a gyakran világoszöld szerpentinné alakult olivin alapanyagában egyenletes, sűrű eloszlásban ülnek az egyforma méretű (2–8 mm-es), fekete kromitszemcsék. A kromitnak térségünkben csak távoli lelőhelyeit ismerjük, mint pl. az Orsovához közeli Naszádos (Plaviseviţa), ahol egy prekambriumi, 570 millió évnél idősebb óceán maradványai vannak felszínen.
A magmakamrának ugyancsak az alsó részén, a kromit mellett képződő dunit már kizárólag palackzöld, átlátszó olivinkristályok halmazából álló peridotitváltozat. A felső-köpeny peridotitjaihoz hasonlóan gyakran szerpentinesedik. Csak Magyarországon kívüli ofiolitokban fordul elő (pl. Naszádoson), fiatal bazaltjainkban ugyanakkor gyakran jelenik meg üde (nem átalakult) formában, zárványként.
Szerpentinitkavics mikrószkópi képe a darnói miocén konglomerátumból
A magmakamrában valamivel magasabban az olivin mellett a kissé később kristályosodó piroxén is megjelenik, s a létrejövő kőzet félig vagy teljesen magába zárhatja az olivin enyhén nyúlt hatszöges, majdnem kerekded kristályait. Ilyen piroxénperidotit változat, ún. wehrlit (olivin mellett csak monoklin piroxénnel) került elő a Mellétei-óceán kőzeteinek legdélebbi kibúvásánál, a Recsk és Sirok közötti Darnó-hegyen mélyített 1200 m-es fúrásból. Ebben kisebb intruzív test differenciációs termékeinek szép sorozatát láthatjuk. E sorozat következő tagja az olivingabbró, amely az olivin és monoklin piroxén mellett már 10% feletti mennyiségben bázisos plagioklászt is tartalmaz, és esetünkben az olivin után, de a piroxin előtt kezdett kristályosodni. Ez a kristályosodási sorrend az ásványok szöveti elrendeződéséből nagyszerűen kiolvasható. A fenti két kőzetváltozat a fúrásmag egyes szakaszaiban finom, mm-es sávokat alkotva, egymással váltakozva is megjelenhet. Ha ez a jelenség kissé vastagabb, akár több cm-es sötét-világos sávozottság formájában jelentkezik, ún. rétegzett gabbróról beszélünk. Ez a kőzet a Maros-menti ofiolitoknak az Arad-Marosvásárhely főútvonal érintette feltárásaiban gyakori. A Darnó-hegyen az olivingabbró az olivin fokozatos eltűnésével normál gabbróba megy át, amely egymást nem érintő plagioklászok kusza hálójából és az őket körülnövő és bezáró nagyobb augitkristályokból áll (poikilites szövet). Ebből folyamatos átmenettel fejlődik ki a már csak kis mennyiségű és méretű augitot tartalmazó, plagioklászdús gabbró. A Darnó-hegy területén e változatok mindegyike elszórva a felszínen is megtalálható.
