Mezozoikumi fekete- és barnakőszeneink
Mezozoikumi fekete- és barnakőszeneink
Magyarország területén a kőszénképződés fő időszakában, a karbonban éghető anyag nem keletkezett. A legidősebb ismert szénjellegű képződmény a Szendrői-hegység devon mészkövébe zárt metaantracitos pala, amely csak teleptani érdekesség.
Az ország legidősebb, jura időszaki kőszene és egyben egyetlen feketekőszén-előfordulása a Mecsek keleti részét felépítő szinklinálishoz kapcsolódik. Itt a liász korban hosszú időn keresztül és sokszor bekövetkezett tengerelöntések, visszahúzódások nagy (800–900 m) vastagságú, ezen belül sok kisebb telepből álló kőszenes összletet eredményeztek. A mintegy 190 darab jelentősebb (5 cm-nél vastagabb) széntelepből 17–30 művelhető. A széntelepeket elválasztó meddőkőzetek főleg törmelékes üledékek, elsősorban homokkő, aleurit és agyagkő. A pécsi külfejtés finomhomokköves meddőjében korabeli hüllők láblenyomatai fedezhetők fel. A kőszén átlagos fűtőértéke magas, 20 000 kJ/kg, 37%-os hamutartalommal. A kitermelt nyersanyagnak csak egyharmada éri el a kokszosítható minőséget. A múlt század eleje óta működő bányák, Pécs-Vasas-Hosszúhetény-Komló-Máza-Ófalu települések S alakú vonalat alkotnak; a közelmúltban Máza és Ófalu térségében szintén értékes készleteket kutattak fel. A telepek meredek dőlésűek, gyűrt, pikkelyes, vetődéses szerkezetűek, erősen porlódhatnak, és bányászatukat nagy gáztartalmuk, illetve gázleadó képességük is akadályozza.
Hüllőlábnyomok a pécsi feketekőszén meddőjében
A Dunántúli-középhegységben, a Déli-Bakonyban felső-kréta édesvízi barnakőszén ismert. Az Ajkától délre, illetve Gyepükaján-Kolontár környékén lévő kőszéntelep felső-kréta lápmedencékből keletkezett. A mocsári környezetet megelőzően a dolomit és mészkő szárazföldi környezetben lepusztuláson ment át. Ezt bizonyítják a triász karsztos felszín néhány töbrében megmaradt bauxitnyomok. A lápmedence fejlődésében a tengeri–tengerparti helyzet játssza a fő szerepet, a fiatalabb rétegekben a tengeri formaelemek kerülnek túlsúlyba. A kőszéntelep képződésének a tengerelöntés vetett véget: a széntelepes összletet felső-kréta–szenon zátony- és mélyebbvízi képződmények, majd eocén tengeri mészkövek fedik. Az ajkai kőszénben sok a fás maradvány, gyantatartalma magas. A gyanta helyenként önálló, borostyánhoz hasonló ásványokban, például az ún. ajkaitban jelenik meg. A szén átlagos fűtőértéke 11 000 kJ/kg, hamutartalma 32%. Az agyagra települő, enyhén nyugatra dőlő összlet két fő (egy 14–21 és egy 5–8 m vastagságú) és több kisebb telepre osztható, közöttük kőszenes márgarétegekkel. Az 1870-es évektől folytatott bányászatot meglehetősen nehezítette a nagyfokú tektonikus tagoltság, a nagy vastagságú fedő, az eocén mészkövekből eredő vízbeáramlás, néha pedig a fekü karsztos felszínéről betörő tiszta karsztvíz is, amit sajnos lecsapolásával, szintjének csökkentésével igyekeztek kiküszöbölni. Az ajkai szénmedence ma már kimerült, bár nyugatabbra, mélyebben Kolontár-Gyepükaján környékén újabb kőszéntelepeket tártak fel.
