Nagy kovasavtartalmú kőzetek
Nagy kovasavtartalmú kőzetek
1. Hidrotermális, gejzír- és limnokvarcitok. Az egykori vulkáni kitörési központokban az utóműködés során nagy kovasavtartalmú (SiO2>97%) kvarcitok jöttek létre. A mélyebb részek felől feláramló hidrotermák savas oldataiból a repedésekben kvarckristályokból álló telérkvarcitok képződtek. Ezek fölött néhol – a gejzírek területén – gejzírkvarcitok, míg a körülöttük kialakult forró-melegvizes tórendszerben gélkovasav-kiválások, réteges limnokvarcit- (opál–kalcedon-) telepek képződtek. Ezek anyagait főleg szilikatégla és fémszilícium előállítására, valamint őrölve finomkerámiai adalékként, darabosan malomkövek gyártására használják. Hidrotermális kvarcittelért a Pázmánd melletti Zsidó-hegyen (Velencei-hegység) az eocén andezitek területén, gejzírkvarcitokat a gyöngyössolymosi Asztag-kőn (Mátra) a bádeni riolitokhoz kapcsolódva, míg limnokvarcitot Rátkán (Tokaji-hegység) a szarmata andezit–riolit utóvulkáni tevékenységhez kapcsolódva termeltek. A rátkai nemesagyag-medence több mint 5 km2-es területén, mintegy 90 m vastag összletben bentonit–kaolin-telepekkel és egyéb tavi üledékekkel három, egyenként 2–8 m vastag limnokvarcit-telep váltakozik. Az egyes kvarcittelepek változó (fekete, barna, tarka) színűek és uralkodóan opál–kalcedon anyagúak. Az 1930-tól bányászott telepekből több mint másfél millió tonna 97% feletti SiO2-tartalmú kvarcitot termeltek ki. Hasonló telepek a Tokaji-hegységből máshonnan is ismertek (Szerencs, Erdőbénye, Sárospatak, Füzérradvány, Arka stb.) A sárospataki király-hegyi, megyer-hegyi és bot-kői lelőhely anyagát a középkor óta malomkőgyártásra használják.
2. Kovaföldtelepek. A kovaföld (diatomaföld) az utóvulkáni működés területein, sekélytengeri és melegvizű tavi környezetben tömegesen élő kovapáncélú algák vázmaradványaiból képződött. A kovaföldrétegek – dobostorta-szerű szerkezetben – közbetelepült tufa- és tufit-, valamint májopálos limnokvarcit-csíkokkal váltakoznak. Az egyes kovaalgák váza mikroporózus, és ez a kovaföldnek nagy fajlagos felületet, víznél kisebb térfogatsúlyt, molekulaszűrő, hő- és hangszigetelő képességet kölcsönöz. Szurdokpüspökin a Nyugati-Mátra bádeni andezitvulkánjának beszakadt kalderájában, 16 km2-es sekélyvizű medencében két egymás feletti kovaföldtelep képződött. Az alsó 40–50 m vastag és édesvízi limnokvarcit-, mészkő-, dolomit- és bentonitcsíkokkal váltakozik, a felső, amely 60–65 m vastag, sekélytengeri környezetben képződött jelentős karbonát- és agyagszennyeződéssel. A két telep között 23 m vastag riolitpiroklasztit-összlet települ. Erdőbénye–Ligetmajornál, a tokaji-hegységi szarmata andezites és riolitos vulkanizmus átmeneti zónájában egy csaknem 25 km2-es egykori gejzírtó-medencében 30–40 m vastag tavi üledék képződött. A négy telepből álló kovaföld homokos és horzsaköves riolit-piroklasztit és -tufit, valamint májopálos limnokvarcit- és agyagrétegekkel váltakozik. A kovaalgák 5–200 mikron méretű, vert csipkére emlékeztető, porózus amorf kovasavból álló váza rendkívül formagazdag (ovális, korong, csónak, doboz). A telepet 1937 óta művelik, ez idáig több mint 700 000 tonnát termeltek ki a külszíni fejtésből. Tállyán, Cekeházán, az erdőbényei Mondoha-oldalon és Hollóházán hasonló földtani környezetben találhatók kovaföldtelepek.
3. Metaszomatikus kovás kvarchomokkő-telepek. A Káli-medencében Kisörs–Salföldön, Mindszentkállán, Szentbékállán és Kővágóörsön a felső-pannon finomszemű homok-és kavicsrétegek a bazaltvulkánok hidrotermális kovasavas oldataival átjárva a talajvíz-ingadozás övében, 3–4 m vastagságban olykor akár 97–99% SiO2-tartalmú kvarchomokká és konglomerátummá cementálódtak. A kripto-kristályos kalcedon és kvarc anyagú cementáció mértéke a mélység felé csökken. E kvarchomokkő kipreparált, aprózódott sziklái alkotják a híres szentbékkállai kőtengert.
4. Üledékes tűzkőtelepek. A Dunántúli-középhegységben a mélyebbvízi triász–jura tengeri üledékekben gyakoriak a tűzkőlencsék és tűzkőtelepek. Úrkúton a középső-liász tűzköves mészkőből és tűzköves agyagból az oxidációs zónában 99% SiO2-tartalmú fehér tűzkőliszt-telep képződött, amelynek anyagát csiszolóanyag-gyártáshoz és töltőanyagként használták.
5. Üledékes kvarchomoktelepek. A Dunántúli-középhegységben a triász mészkőhegység pereméről a felső-pannonban a környező tengerbe behordott kvarctörmeléket a tenger hullámzása kiválóan osztályozta a lapos parton és a lefűzött öblökben. Itt a vízáramlás révén, illetve a tőzeglápok savas kémhatású környezetében nagy tisztaságú kvarchomoktelepek képződtek. Fehérvárcsurgón a homokösszlet eocén mészkőre, illetve oligocén–miocén agyagmárgára települ. A Tatár-hegy és Bittó között – 300–400 m széles sávban – 10–15 m vastag az egyenletes szemnagyságú, nagy tisztaságú fehér kvarchomok. A telepet 1955-től bányásszák, korábban külszíni, száraz, 1996-tól a talajvízszint alóli fejtéssel, s anyagát üveghomokként, sík- és öblösüveggyártásra használják. Eddig több mint 12 millió tonna előkészített homok került ki Fehérvárcsurgóról. A Káli-medence északi részén Kékkút, Szentbékálla, Mindszentkálla körzetében, míg déli részén Kővágóörsön és Kisörsön a felső-pannon tenger zárt öbleiben kvarcdús homok képződött. A 10–30 m vastagságú, alul durva és középszemcsés, felül finomszemcsés telep anyagát az 1920-as évektől használják részben zöldüveg, részben öntödei formázóanyag gyártásához. A kisörsi homok – előkészítés után – 1400 °C feletti tűzállóságú. Eddig csaknem 10 millió tonnát fejtettek ki belőle. Hasonló minőségű megkutatott öntödeihomok-terület található a Móri-árok keleti részén, Magyaralmás–Csákberény területén is. A Vértesben és a Budai-hegységben (Bicske-Felcsút, Sóskút-Tárnok, Diósd, Pilisvörösvár-Solymár) a pannon folyóvízi deltaképződményeket 20–90 m vastag homokösszlet képviseli. Sóskúton például a szarmata mészkőre települő pannon homokból mosott, osztályozott homokot állítanak elő, amelyet az öntészettől a tetőcserépgyártásig sokmindenre használnak.
