Nagy agyagásványtartalmú telepek
Nagy agyagásványtartalmú telepek
A Kárpát-medencében a fiatal vulkánossághoz kapcsolódva három agyagásványtípus (kaolinit, illit és montmorillonit [bentonit]) dúsult hasznosítható teleppé.
1. Vulkáni-hidrotermás telepek. Az utóvulkáni folyamatok a nagy földpáttartalmú magmás kőzetek (pl. gránit) vagy az instabil vulkáni üveget tartalmazó kőzeteket (riolit és piroklasztitjai) zónásan átalakítják. A savas oldatok és az erős oxidáció hatására főleg kaolinit, míg bázisos hatásra, reduktív környezetben montmorillonit képződött. Egy területen belül egymás mellett általában mindig megtalálhatók zónás elrendeződésben a különböző agyagásvány-övek.
A mádi Király-hegy alunitlelőhelye
Kaolintelepek. A Velencei-hegységben Nadapon az eocén andezitben lévő felszakított gránittömbök földpátjai hidrotermálisan kaolinná alakultak, amely 25–30% Al2O3-ot tartalmaz, de az andezit piritjével keveredett, ezért nem hasznosítható. A pázmándi Zsidó-hegyen egy hidrotermális kvarcittelér mellett az eocén andezit néhány méter szélességben pirofillit-topáz metaszomatózist szenvedett. A Tokaji-hegységben a mádi Király-hegyen a Bombolyon, a sárospataki Megyer-hegyen, továbbá az ondi Kassa-hegyen és a Bába-völgyben a szarmata riolit-piroklasztitok instabil üveganyaga hidrotermális kvarcittelérek hatására, oldalirányban kovás-alunitos, kovás-kaolinos, montmorillonitos-allevarditos és illites átalakuláson ment keresztül néhány tíz méter vastagságban. Az eredeti horzsaköves kőzetszövet még jól felismerhető. Mivel a vulkáni üveg alumíniumtartalma alacsony volt, a belőle képződött „kovasavas kaolinban” csak 10–15% az Al2O3. A múlt század végétől a fehér kaolinos anyagot kőedények, majd fehércement gyártására használták.
A bándi bentonittelep földtani szelvénye.
1 – pleisztocén lösz;
2 – középső-miocén homokos márga;
3 – középső-miocén kavicsos márga;
4 – középső-miocén bentonitos kavics;
5 – bentonit;
6 – középső-triász dolomit
Bentonit. A tokaji-hegységi Komlóskán 1934-től ismerik – a kvarcit-kalcit telérek melletti andezit- és riolit-piroklasztit hidrotermális átalakulással létrejött bentonitját. (Így nevezik a magas montmorillonittartalmú agyagokat, amelyeket szervesanyag-megkötő képességük és nagymérvű duzzadóképességük miatt bányásznak.) A komlóskai 60–80% montmorillonitot tartalmazó anyagot 1936–1955 között bányászták. Mád-Diósdon és Simán az andezit lávakőzetek kvarctelérek mellett ugyancsak bentonittá alakultak.
2. Vulkáni üledékes telepek. A miocén robbanásos vulkáni működés vízben felhalmozott kitöréstermékei hidrodiagenetikus hatásra (ún. halmirolízissel) üveganyagukban elsősorban bentonittá alakultak át. A viszonylag kis vastagságú szórt piroklasztitok részben folyóvízi, részben sekélytengeri üledékek között találhatók. Éppen ezért nagy területen viszonylag jól követhető réteget alkotnak és egyenletes minőségűek.
Bentonit. Budatétény-Nagytétény területén már a múlt század végétől ismert volt a szarmata mészkő két padja között települt, bentonitosodott dácittufa. Vastagsága 40–80 cm, alsó része sötétzöld, 60–85%-ban montmorillonitosodott. Igen jó, 98–99%-os derítőképessége miatt a lelőhelyet 1936 és 1965 között elsősorban derítőföld (fullerföld) gyártására bányászták. Istenmezeje-Pétervására térségében az eggenburgi folyóvízi és tengeri homokkőrétegek átmenetében több tíz négyzetkilométeres területen 1,8–3 m vastag, riolit-piroklasztitból bentonittá alakult telep található 55–70% montmorillonit-tartalommal. Anyagát 1951 és 1990 között az istenmezejei Rosszkút-tetőn, majd Hangyagbolyoson mélyműveléssel bányászták, 1990 óta pedig a pétervásári külfejtésből termelik. Áthalmozott riolittufából képződött bentonittelepek találhatók Bándon középső-miocén homokos-kavicsos rétegek között. A Tokaji-hegységben a mádi Suba-oldalon vízbe hullott tufa bentonitosodott el.
A kisörsi öntödeihomok-telep földtani szelvénye
3. Gejzírtavi üledékek. A hidrotermális utóvulkáni működés forró- és melegvizes oldataiból kivált kovás telepek mellett az időközben behordott tufaanyag üvege agyagásványos telepeket alkot. A kis tórendszerekben belül – több üledékképződési ciklus eredményeként – a partszegélyi kavicsos fáciestől a medencebelseji pelites fáciesig minden átmenet megtalálható. A melegvizes oldatokból az agyagásványok kolloidüledékek formájában csapódtak ki.
Bentonit. A rátkai nemesagyag-medencében Rátka-Koldu-Hercegköves-Újhegy területén már 1924 óta ismerik a kvarcitpadok között települő három bentonitos telepösszletet. Egy-egy telepen belül alul a tufatörmelékes típus uralkodik, felfelé egyre inkább a kolloid bentonit, illetve az ún. kaolinpettyes bentonit gélkicsapódásai alkotnak rétegeket. A montmorillonittartalom csak 40–50%, de a többi rész is igen finom szemű, aktiválható, néhány mikronos gélkova-szemcsékből áll. E telepek alkotják hazánk egyik legnagyobb bentonitlelőhelyét; a belőle az 1940-es évek óta kitermelt több mint 2 millió tonna nyersanyagot mélyfúrási és öntészeti célra használják. Kisebb méretű, de hasonló telepek találhatók Sárospatak–Bot-kő és Hollóháza–Szurokrét körzetében. Egyházaskesző–Várkesző térségében fiatal, robbanásos bazaltkráterekben az eredeti bazalttufából alginit és bazaltbentonit képződött. A bazaltbentonit a kráter felső részén a 21–30 m vastagságot is eléri; 55% montmorillonit-tartalmával elsősorban öntészeti és takarmány-adalékként, valamint vízépítési bentonitként jön számításba.
A Pálháza melletti Gyöngykő-hegy perlitbányája
Illit. A Tokaji-hegység északkeleti, határmenti területén Füzérradványnál – a Korom-hegy–Korom-tető 1,7 km2-es körzetében – szarmata agyagösszlet fölött áthalmozott riolittufa, majd csaknem 80 m vastag üledékösszlet található 400–500 m hosszú sávban. Ezen belül az áthalmozott tufa fölött 5–15 m vastag illites telep található, fedőjében kovás homokkővel, limnokvarcittal és gejzírkvarcittal. Az illites rétegen belül kavicsos és tisztán pelites lencsék váltakoznak, utóbbiak Al2O3-tartalma 22–24%. A lelőhelyet az 1820-as évektől ismerik; a kiváló plasztikus tulajdonságú, alacsony vastartalmú illit már 1831-től a hollóházai, majd telkibányai porcelángyárak egyik alapanyagát képezte.
Kaolin. A rátkai nemesagyag-medencében az eredetileg kaolinpettyes bentonit a magasan kiemelt oxidált zónákban 30–50%-os kaolinittá alakult, amelyet 20–22%-os Al2O3-tartalma, kis vastartalma és fehér színe papíripari fölhasználásra tesz alkalmassá.
4. Áthalmozott üledékes agyagásványtelepek. A földpátgazdag kőzetek – többnyire gránitok – lepusztulási termékei folyóvízi szállítással, illetve sekélytengeri felhalmozódással hoztak létre áthalmozott telepeket.
Kaolinos tűzálló agyag. Felsőpetényben a Veporidák felől érkező felső-oligocén deltaüledékek lencsésen homokos és tiszta agyagos-kaolinites telepeket alkotnak hét szintben. E lelőhely a Romhányi-rög mintegy 24 km2-es területének központi részén helyezkedik el. A felső oxidációs zónában 1%-nál kisebb Fe2O3-tartalmú fehéragyag, lejjebb homokos tűzálló agyag található. A lelőhely telepeit felszín alatt és kis mértékben külfejtéssel művelik. Bánk–Alsópetény környékén, valamint Dorog–Pilisszentiván körzetében az eocén szénfekü agyagai szintén kaolinos tűzálló anyagoknak minősülnek.
Kaolinos homokkő. Sárisápon a triász mészkő-dolomit szirtek szegélyén az eocén széntelepek fölött alsó-oligocén kaolinos homokkő halmozódott fel tengeri üledékként. A homokkő földpátok bomlásából származó kaolinitje 16–20%, néhol 25–32%-nyi. Ebből a nyersanyagból 1958 óta iszapolással 28% Al2O3-tartalmú kerámiai kaolint nyernek ki.
5. Mállási telepek.
Kaolinok. A Dunántúli-középhegységben a karsztosodott triász kőzetek töbreiben a kréta bauxithoz hasonló képződésű agyagos kitöltések találhatók. Ezek eredetileg uralkodóan gibbsites összetételűek voltak, de a szivárgó savas oldatok hatására 31–36% Al2O3-tartalmú fehér kaolinites agyaggá, illetve a töbrök szélén magas vastartalmú okkerré alakultak. A fehér agyag több helyen halloysites összetételű és jó tűzálló. Ilyen telepek ismertek a Keszthelyi-hegységben Cserszegtomajon, a Káli-medencében Kővágóörsön, valamint a Cserhát Duna-balparti rögeinél Felsőpetényben (mélyszinten). A tokaji-hegységi Szegiben riolit-piroklasztitban 240 m hosszú, 25–70 m széles és közel 100 m vastag, 29–36% Al2O3-tartalmú, jó tűzállóságú halloysites kaolintelep (ún. fireclay) található. A telep felső, oxidált része magas fehérségű, ezért a magyar papíripar töltőanyagbázisa volt az 1930-as évektől 1980-as évek végéig. A limonitosabb részeket samotkaolinként használták föl.
Illit. A pétervásárai dombvidéken, Nemtiben az alsó-miocén riolit-piroklasztitra több telepben 1,5–3,2 m vastag vörösagyag települ. 19–22% Al2O3- és 7,9% Fe2O3-tartalmánál fogva kiváló klinker- és csempeagyagként használják az 1930-as évek óta. Hasonló telepek Szuhán és Mátraszentistvánon is ismertek.
