Szulfáttelepek
Szulfáttelepek
1. Hidrotermális szulfátok. Barit. Az alacsony hőmérsékletű hidrotermális oldatokból baritdús telérek mentén, azok felső részén válik ki. Korábban a velencei-hegységi és mátrai (asztagkői) kis lelőhelyeket művelték. A legnagyobb hazai baritlelőhelyet a Rudabányán, a pátvasércek mellett elhelyezkedő baritos telérek képezik, amelynek anyagából korábban – kézi válogatással – 95%-os BaSO4-tartalmú terméket állítottak elő részben fúróiszap-nehezítő, részben lakkipari felhasználásra. A ki nem bányászott pátvasérctestek és a vasércdúsító meddőhányója ma is jelentős mennyiségű baritot tartalmaz.
Gyűrt gipszrétegek az alsótelkesi bányában
2. Üledékes szulfátok. A sekélytengeri – sókőzetek nélküli – szulfátos üledékképződés az Aggtelek–Rudabánya-hegységben a felső-permben, a Mecsek hegység délnyugati előterében pedig az alsó-triászban több tíz négyzetkilométeres területről, több száz méter vastagságban ismert. Perkupán a Darnó nagyszerkezeti vonal északnyugati előterében 40–70°-os tektonikus pikkelyek formájában, szerpentinnel összegyűrt anhidrit-testeket műveltek 1950-től 1985-ig. Az anhidritet elsősorban talajjavítási és cementipari célra használták. Alsótelekesen tektonikusan gyűrt és kiemelt helyzetben 1985-től termelik a 80%-nál nagyobb gipsztartalmú nyersanyagot, amely alatt anhidrit-testek találhatók. A gipszet részben égetett gipszként, részben cementipari gipszként használják fel.
