Vulkáni üvegek
Vulkáni üvegek
A miocénban a robbanásos vulkáni tevékenység, illetve a magas hőmérsékletű lávák hirtelen lehűlése vulkáni üvegképződéshez vezethetett. A vulkáni üveg 2,5–3%-nyi kötött víztartalma nagymértékben befolyásolja az instabil üveganyag későbbi természetes (vagy mesterséges) átalakulását.
1. Perlit. A Tokaji-hegység északi részén, Pálháza és Telkibánya között szarmata riolitvulkánok találhatók. Az egykori szigettenger viszkózus riolitlávái részben vízbe ömlő lávafolyások, részben víz alatti lávadómok formájában perlitté alakultak. A pálházai Gyöngykő-hegyen már a múlt század óta ismerik a perlitet. Itt szarmata agyagot áttörve lávadóm nyomult a piroklasztit-leplek közé; az érintkezési zónában kontakt breccsa található, míg a dóm középső részén oszlopos perlit képződött. A néhány milliméter átmérőjű perlitszemcsék halmazából álló kőzet 950–1100 °C közötti, hirtelen hőhatásnak kitéve elveszíti kötött víztartalmát, és mint a pattogatott kukorica, eredeti tömegének 7–8 szorosára fújódik fel. A duzzasztott fehér perlit nagy porozitása miatt kiváló hő-, hangszigetelő és szűrőanyag. A lelőhelyről 1957 óta több mint 2,7 millió tonnát termeltek ki.
A felsőpetényi tűzállóagyag-telep földtani szelvénye
2. Horzsakő. Vulkáni hegységeinkben a riolitos és a dácitos robbanásos vulkanizmus 100 m-t meghaladó vastagságú, üvegben gazdag, horzsaköves összleteket terített szét („üvegtufák”). A horzsakövek és üvegtörmelékek ugyancsak sok kötött vizet tartalmaznak, ezért hőhatásra ezek is duzzadnak. A Tokaji-hegységben Szegiben, a Mátrában Szurdokpüspökin ismertek ilyen lelőhelyek.
3. Zeolitos piroklasztitok. Az üvegben gazdag, horzsaköves piroklasztitok főleg vízben fölhalmozódva, autohidrotermális hatásra teljes tömegükben néhány mikron méretű zeolitkristályokká alakulhatnak át. A zeolitok közül hazánkban a klinoptilolit és mordenit ásványok a leggyakoribbak. E zeolitos piroklasztitok részben ásványtartalmuk, részben az aktív vulkáni üveg jelenléte miatt kationcserélő, víz- és gázadszorpciós képességűek, így széles körben használják őket a talajjavításban, takarmánytápokban, gyógyászatban. Az 1960-as évek óta a tokaji-hegységi Rátkán a 60–70% klinoptilolit-tartalmú, míg Mezőzomboron az 50–70% mordenit-tartalmú lelőhelyeket művelik. A Mátra északi előterében a nemti Kőbánya-hegyen, a kisterenyei Gyularakódon a 80-as években 45–55%-os klinoptilolit-tartalmú alsó-miocén riolit-piroklasztitot fejtettek.
