A légkör üvegházhatású gázai
A légkör üvegházhatású gázai
Napjaink egyik legfontosabb problémája a légköri üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedése. Az üvegházhatás lényege, hogy a felszínről induló infravörös, ún. hosszúhullámú kisugárzás jelentős részét a légkör üvegházhatású gázai újra és újra visszaverik a felszínre, miáltal nő a talajra érkező besugárzás. Ez a magyarázata annak, hogy a Föld 15 °C-os középhőmérséklete hozzávetőlegesen 33 °C-kal nagyobb, mint a Naprendszerben elfoglalt helye indokolná. Természetesen évi átlagban a Föld-légkör rendszer határára érkező és az onnan távozó sugárzási energia megegyezik. Akármilyen meglepő, de az üvegházhatás csaknem kétharmadáért (62%) a légköri víz felelős. Ezt követi a szén-dioxid (22%) és a troposzferikus ózon (7%). A vízgőz és a felhőzeti mező szerepe kétirányú. A hőmérséklet emelkedésével több vízgőz kerül a levegőbe, ami növeli az üvegházhatást. Ugyanakkor a nagyobb felhőzet több napsugárzást ver vissza, így nő az ún. albedo, ami fékezi a melegedést.
A szén-dioxid egy-egy molekulája átlagosan 70–150 évig tartózkodik a légkörben. Ez az oka annak, hogy a CO2 évi átlagos háttér-koncentrációja csak lassan változik a Földön. Az ipari tevékenység következtében a múlt század végére jellemző 290 ppm-es érték (egymillió levegőmolekulából 290 CO2) az 1990-es évek közepére már 360–370 ppm-re nőtt. A hazai mérések 1981-ben indultak a Kecskemét melletti mérőállomáson. A kezdeti 350 ppm-es évi átlagos koncentráció 1991-re 371 ppm-re növekedett. Az utóbbi években ugyan néhány ppm-mel kisebb átlagokat mérnek, de ezek is meghaladják a forrásoktól távoli, óceáni állomásokra jellemző koncentrációértékeket. A nagyobb CO2-szint oka az energiafelhasználás közismert hatása: megfigyeléseink egy erősen iparosodott, jelentős széndioxid-kibocsátású kontinens közepén folynak.
Az üvegházhatás vázlatos folyamata
A CO2 napi és évi menetét az időjárási elemek és a bioszféra folyamatai alakítják. A havi átlagos koncentrációk télen a legnagyobbak, nyáron, júliusban a legkisebbek. Az átlagos évi ingás 8–22 ppm. A napi menetet kora délutáni minimum és hajnali maximum jellemzi. Szélcsendes, verőfényes nyári napokon a CO2-koncentráció változása meghaladhatja a 75 ppm-et, ami nagyon nagy érték.
