Ózon
Ózon
A levegőkörnyezet állapotának igen fontos – és napjainkban egyre inkább a figyelem középpontjába kerülő – jellemzője az ózon mennyisége. A felszínközeli ózon, amely igen káros hatással lehet egészségünkre, elsősorban fotokémiai úton keletkezik. A mintaterületeken végzett mérések szerint az ózonterhelés – a fotokémiai folyamatokkal összhangban – különösen nyáron és a nappali órákban jelentős. Április és augusztus között a havi átlagok gyakran meghaladják a kritikus 80 µg/m3-es értéket. Európában folyamatosan növekszik az ózon-koncentráció az alsóbb légrétegekben; ma már több mint másfélszerese a múlt század közepén mért értékeknek. Így tehát napjainkban egyre aggasztóbb probléma a fotokémiai légszennyeződés.
A légoszlop ózontartalmának napi értékei Budapest fölött 1993-ban. A σ a szórást, a pontozott vonal a természetes változékonyságot jelenti
Amilyen károsak a nagy felszínközeli koncentrációk, annyira kívánatos a felsőbb légrétegek magas ózontartalma. Ez az a sztratoszferikus ózonréteg, az ún. „ózonpajzs”, amely kiszűri a káros ultraibolya (UV-B) sugárzást. Az itteni ózon elmúlt években, évtizedekben regisztrált csökkenése – különösen a 20–30 km-es rétegekben – sajnos ma már nemcsak a Déli-sark környékére, a közismert „ózonlyukra” jellemző. A kiváltó okok között fontos szerepe van a légszennyezőknek, például az ún. halogénezett szénhidrogéneknek, amelyek dezodorok és háztartási tisztítószerek hajtógázaiként, hűtőberendezések anyagaiként, tömítő és tűzoltó vegyszerek formájában jutnak a légkörbe.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat pestszentlőrinci obszervatóriumában több mint negyedszázada kezdődtek a teljes légoszlop ózontartalmára vonatkozó mérések. E hosszú sorozat jelentős ingadozással bár, de egyértelműen csökkenő trendet mutat; az elmúlt 25 év alatt majd 20 Dobson-egységnyit (jele: DU) estek az értékek. A DU-t úgy kapjuk, hogy az összes ózon mennyiségét egy fiktív rétegvastagsággal adjuk meg, amekkorát a légkörben lévő ózon a talaj fölé rendeződve elfoglalna. Ez nálunk kora tavasszal a legnagyobb, 3,7 mm, míg a jellegzetes évi menetnek megfelelően októberben a legkisebb, 2,8 mm, ami megfelel 370, illetve 280 DU-nak. A kilencvenes években jelentősen felgyorsult a csökkenés. Nem ritka, hogy a sokévi átlaghoz képes 15–20%-kal kevesebbet mérnek. Ezt jól példázzák az 1993-as megfigyelések. A kis ózon-koncentráció következménye a növekvő UV-B sugárzás, ami ritkán, de már nálunk is túllépheti az egészségre káros határértékeket.
A Kárpát-medence térségében az elmúlt években javult a háttérlevegő állapota, ami a kilencvenes évek gazdasági változásaival, az összehangolt hazai és nemzetközi erőfeszítésekkel, a környezeti értékeinket egyre inkább tisztelő szemléletmóddal magyarázható. E kedvező folyamatok fenntartása, illetve a sztratoszferikus ózonréteg eddiginél fokozottabb védelme közös ügyünk; valamennyi Kárpát-medencebeli ország feladata.
