Szél
Szél
Szélviszonyainkat két tényező kölcsönhatása alakítja. Az átlagos áramlási képet alapvetően a hozzánk érkező ciklonok, anticiklonok határozzák meg, s ezt módosítják a domborzati tényezők, illetve az eltérő sugárzási viszonyok miatt kialakuló helyi szelek. Hazánk szélklímájának jellemző vonásait, az uralkodó szélirányok és az átlagos szélsebességek eloszlását térképvázlaton mutatjuk be.
A Kárpát-medencébe érkező nyugatias áramlás legyezőszerűen szétterül; a Dévényi-kapuhoz érkező északias vagy nyugatias áramlás északnyugatira fordul. A Dunántúl északi részén ez az uralkodó szélirány (pl. Mosonmagyaróvár, Székesfehérvár, Siófok), míg Nyugat-Dunántúlon inkább az északi. A változásban jelentős szerepet játszanak a Zalai-dombvidék észak-déli futású völgyei.
A Tiszántúl szélviszonyait a Keleti-Beszkideken és az Északkeleti-Kárpátokon átkelő levegő határozza meg. Itt az északkeleti, északi szelek dominálnak. Ebből az irányból számíthatunk a nagy téli hideg-betörésekre is.
Az Északi-középhegységben a szél iránya nagyon változatos, a völgyek futását követi. A Dél-Alföldön gyakori déli szél a mediterrán légtömegek erre haladó pályájának a következménye. A Duna–Tisza közén a különböző hatások együttese alakítja a mindenkori szélirányt.
A szélirányok gyakorisága nemcsak az év folyamán, illetve az ország egy-egy területén más és más, hanem a légkörben felfelé haladva is változik. Példaként Szombathely szélirány-gyakoriságait – ún. „szélrózsáit” – mutatjuk be két különböző magassági szinten. Látható, hogy az 5000 m-es szinten uralkodó nyugati szél az 500 m-es magasságban alig fordul elő, helyette az északi szél a leggyakoribb.
Az uralkodó szélirány és az átlagos szélsebesség a nyári és a téli félévben Magyarországon
A kárpát-pannon-térség legnevezetesebb helyi szelei az Alföld és a hegységkeret határán jelentkező hegy-völgyi szél; a Tengermelléken a bukószél jellegű bóra, továbbá a Keleti-Kárpátokon átkelő, s a Gyergyói- és Csíki-medencékre lecsapó nemere. A Balaton medencéjének szélviszonyait a tavi-parti cirkuláció mellett a Bakonyból főnszerűen lezúduló vázsonyi szél is befolyásolja.
Az alsó 50–100 m-es légrétegben a szélsebesség a magassággal közel logaritmikusan növekszik. A meteorológiai állomások szélműszereit 10 m magasan helyezik el. A mérések 10 perces átlagolással készülnek. Hazánk mérsékelten szeles terület. A szélsebesség évi átlaga 2–4 m/s közötti. A Dunántúl északnyugati része a legszelesebb. Az év 5–15%-a szélcsendes.
A szélsebességnek jellegzetes évi és napi járása van. Tavasz eleje a legszelesebb, míg a legkevésbé szeles időszak ősz eleje. A nappali órákban általában nagyobb szélsebességeket mérnek, mint éjszaka. Hazánkban a viharos napok száma (amikor a szélsebesség meghaladja a 15 m/s-os küszöbértéket) 25 és 100 közötti. Legkevesebb a Körösök-vidékén és a Nagykunságban. Szeles vidékeink Északnyugat-Dunántúl, Baranya, továbbá a Mátra és a Bükk magasabban fekvő területei: itt évente átlagosan 50-nél több a viharos napok száma. A Balaton térségében ez a szám már 75 feletti, Sopronban pedig meghaladja a 100-at. Budaörsön többször mértek már 40 m/s feletti széllökéseket, ami a domborzat hatásának következménye. A Budai-hegység szűk medencéiben, ún. „szélcsatornákban” ugyanis a szélsebesség jelentősen megnövekedhet.
Hazánkban átlagosan kétévente fordul elő egy-egy tornádó. Közöttük a legerősebb a biatorbágyi volt (1924. július 13.), amikor a tornádó tölcsérében a szélsebesség elérte a 100 m/s-ot. Az 1955. június 8-án tomboló hortobágyi tornádó 11 emberéletet követelt. Ha megfékezni nem is tudjuk a viharokat, közeledtüket előre jelezhetjük, s felkészülhetünk fogadásukra. Ezt szolgálja például a több mint ötven éve sikeresen működő balatoni viharjelzés.
Az egyre dráguló energiaárak, a lassan kimerülő szénkészletek, s a környezetet kímélő energiahordozók lázas kutatásának korában mindinkább előtérbe kerül a szél is mint felhasználható energiaforrás. A szél és a napsugárzás folyamatosan megújuló energiaforrásaink, amelyek gazdaságos felhasználására világszerte keresik a lehetőségeket (lásd az Éghajlatunk jövője című részben).
